Jómagam ehhez leginkább különböző inspirációs technikákat szoktam alkalmazni, amire erősen szükségem van, hiszen az életem nem az egyszerűségéről "híres", mindig dolgozom valamin vagy csak tervezem a saját és a körülöttem lévők életét.
Számomra a legegyszerűbb vagy akár a legváratlanabb dolgok jelenthetnek inspirációt a továbblépéshez. A téli estéken manapság sokat olvasok megint- amikor nem tanulással telnek az esti órák-, egy -egy könyv csodákra képes. Mindenevő vagyok: Jamie Oliver pályafutása az ismerősök szemszögéből ugyanolyan izgalmas számomra, mint Frei Tamás Agrárbárók-ja, amiben érdekes párhuzamokat vélek felfedezni nagyjaink és a könyv szereplői között...De olvasásra vár a Buddhizmus története és napi rutinom része az ingyenes online angol lecke is, amit nagyon szeretek.Sokak számára a zene az igazi feltöltődés forrása, nálam is előkelő helyet tölt be, de az egész napos hangzavar után valójában egy kicsit inkább a csendre vágyom- a családom nem kis bánatára.( Nem kell sajnálni Őket, fülhallgatóval megoldják...:) ) A jó zene azonban engem is ki tud kapcsolni és nagyon szeretem a tehetséges gyerekeket is, hihetetlen élmény hallgatni őket, ahogy tisztán cseng a hangjuk- a tehetségkutatókat nem igazán élvezem, inkább egy-egy produkció meghallgatását. A napokban bukkantam rá néhány netre feltett zenei videóra és rendkívül jó volt elmerülni a tiszta, őszinte hangzásban. Laura és Whitney Houston
Igazi lendületet adnak a jó blogger-írások, különösen a mindennapok kihívásairól szólóak, nagyon sokat segítenek a napi rutin kialakításában, a kártyavárként összedőlni látszó napi teendők lépésenkénti megoldásában. A tudatos városi nő -knek adott tippek nekem nagyon bejönnek, "lopok" is belőlük rendesen- de hát ez a célja, hogy segítsen mindenkinek, aki folyamatosan azt érzi, hogy "el van havazva". Az év első hónapjában mi másról is írna, mint az éves tervezésről, a napló használhatóságáról. Teendőim sorát én sem látnám kicsit sem át, ha nem lennének a naptáraim- igen többes számban beszélek róluk, mert mindenhol van belőlük, (az online-naptár még nem nyerte el a tetszésemet,) még ragaszkodom a kézzel írt, áthúzott, aláhúzott, esetenként színezett és csak általam értelmezhető változathoz. Az írás hatására azonban hajlok arra, hogy kissé módosítsam a rutinomat és magam készítsem el a valóban megfelelő tervezőt a számomra...:) Mert csak így tudom számon tartani az előjegyzések mellett- amit máshol vezetek- az alapítványi feladatokat, a fontos határidőket, a családi időpontokat, hétvégi programokat, a napi feladatok tömegét.
Két héttel ezelőtt az egyik barátnőm váratlan javaslattal állt elő, lenne- e kedvem felmenni Bükkszentkeresztre kicsit kirándulni? Csak pár óráról lenne szó csupán...Mivel szabadságot terveztem éppen, és kimondta a "Varázsszót": Bükkszentkereszt, gyakorlatilag azonnal igent mondtam. Én, aki utálok fázni és nem vagyok kimondottan a téli sportok szerelmese, kirándulni készültem a behavazott kedvenc bükki falumba- mindezt ónos eső jóslatával kísérve. Hááát! A családom nem nézett nagyon furcsán:) erre a felvetésre, de rám bízták. Az idő azonban bennünket igazolt: míg aznap itthon párás, ködös, szomorkás idő volt, ott fenn kellemesen hideg, szikrázóan napfényes , tiszta órákat tölthettünk szánkózással!!megspékelve, a havon teázva és verset olvasva a tisztáson, ahol rajtunk kívül senki sem volt. Erőt és inspirációt adott, hogy lendületbe jöjjek és mellette kikapcsoljak egy kicsit. Már nagyon kellett! Ezek után bármikor kapható vagyok egy ilyen kiruccanásra!
Ha idén már nem is lesz hó, de jön még tavasz, lesz még nyár is és ősz is. Tea mindig lesz, vers mindig van, csak elhatározás kell és újra ott lehetünk.
VálaszTörlés