Felnőnek a gyerekek

Holnap nagykorú lesz a kicsi fiam is. Nehéz megélni- nekem különösen- hiszen egy korszakot lezárunk az esti órákban, nincs több "gyerek" a családban, mert a legkisebb is felnőtt lesz immár.

Mire jók az őszi hónapok?

Alig ért véget a nyár- néhány héttel ezelőtt még közel 30 fokos napi csúcshőmérsékletet mértünk- és mi máris a karácsonyra készülünk. Nem csoda, hiszen a boltokban már minden az Adventről, az ajándékozásról szól- jó egy kis Mindenszentekkel ill. "Halloween"-nel megtűzdelve...

Kell egy hely...

Ez az igény talán már évekkel ezelőtt megfogalmazódott bennem, ám csak most tud valódi lehetőségként megjelenni az életemben.

Életmód Tábor- de kinek?

A kérdés leginkább a 2. éve zajló, már 4 tábort megért program kapcsán merült fel sokakban. Miért van szükség egyáltalán rá, mit is takar valójában?

Ha egyszer időm lesz...

Mindenkinek van - biztosan tudom- olyan listája, ami a be nem fejezett, el nem végzett dolgokat tartalmazza és amelyek előtt a címben szereplő néhány szó áll...

Az enyém így folytatódik:
- befejezem a megkezdett könyvek elolvasását- van belőle jó néhány;
- rendszerezem a családi fotóalbumot- a számítógépeinken több ezer fotó vár a jóváhagyásra, nyomtatásra válogatásra;
- átválogatom a pincében lévő dobozaimat- a bennük lévő "emlékek" egészen a gyerekkoromig repítenek vissza, nehéz elengedni bármit is- ezt tanulnom kell még;
- sajtot készítek házilag- vagy legalábbis megpróbálom, ez is az önellátáshoz vezető út egyik állomása a kenyérsütés és a szappanfőzés után :) ;
- kitalálom, mi legyen a több tucat VHS kazettával- a videolejátszónk sem nagyon működik már és a filmek többsége online is nézhető;
- befejezzük a telken álló kis ház felújítását- lassan, de biztosan és lelkesen csináljuk, mi magunk. Itt nem számít, ha valami nem lesz tökéletes, az a lényeg, hogy a két kezünkkel történik és a tudat, hogy meg tudjuk csinálni;
- megtanulok végre tisztességesen angolul, németül és olaszul- egyik sem megy jól, de valahogy mindenütt megértetem magam, ami nem mindig elég;
- átrágom magam végre a legújabb, legnagyobb szakkönyvön- csak részek átolvasására volt eddig alkalom, az egész tükrében ér valamit igazán;
- egy újabb szakterületet sajátítok el- minél többet tanulok, annál inkább érzem, hogy még több kell ahhoz, hogy valóban megérthessem az ember működését...

A listát sorolhatnám még órákig, hiszen folyamatosan azt érzem, valamit kihagyok, valamit elfelejtek, befejezetlenül hagyok. DE így van jól! Tervek, feladatok nélkül nem én lennék, és nem lennék. Folytatni ér!

"Erdőfürdő"

Hm, ez egy új fogalom talán? Nem hiszem, csupán újra tudatosítani kell a lelkünkben, hogy a Természet részeiként pont a Természetben érezhetjük a legnagyobb harmóniában magunkat.

Újrakezdés! Újrakezdés?

Egy barátunk, kollégánk tragédiája sokunkat elgondolkodtatott az ember erejével, hitével, akaratával kapcsolatban.Számomra leginkább az volt a kérdés, egy ember, egy család hányszor tudja újrakezdeni az életét?  Hányszor van erőnk azt mondani: "nincs más hátra, mint előre..."?
Elveszíteni valakit, akit szerettünk- tragédia. Elveszíteni mindenünket és a semmiből újra építeni az egész életünket- hit és elszántság. És REMÉNY! Hogy újra lehet olyan vagy még jobb, mint régen vagy más, de attól még nagyszerű.
Mindenki életében eljön legalább egyszer az a pont, hogy váltani kell, adott esetben még pozitív is lehet a változás. De ha egy külső körülmény hatására, kényszer által váltunk, az óriási lelki teherként nehezedhet ránk. Nem elég a fizikai újrakezdés, lelkileg is el kell rendezni magunkban mindent, mert egy életen át tudjuk cipelni az egészet- ez pedig semmiképpen nem jó. Az is igaz, ha ilyen helyzetbe kerülünk, az mutatja meg csak igazán, hogy a körülöttünk élő emberek közül ki az, aki valóban barát, akire számíthatunk és ilyenkor jövünk rá, hogy mennyire sok jó ember van még a környezetünkben és általában.
A jóság, a szépség- bármilyen is legyen a Világ valósága- jelen van folyamatosan, csak meg kell látni ( tudni kell meglátni)!
És ilyenkor válnak fontossá az egyébként hétköznapi, már-már banális dolgok is: a napsütés vagy az eső, a madárcsicsergés, a gyermekeink mosolya, a társunk kézszorítása, a levelek susogása, a virágok színkavalkádja...

Anyanapra...

Anyává válni és anyának lenni: nemes egyszerűséggel- megfoghatatlan és nagyszerű, csodálatos élmény.

Mindennapok lendülete

Január végét írjuk, kicsit megkopott az újévi fogadalmak "fénye", de még hosszú az út a napos, virágos tavaszig. Lendületbe kéne jönni valahogy...