Énekelni mindig is szerettem. Iskolás éveimet végigkísérte a kórusban éneklés, de jött az egyetem, majd a "felnőtt" lét és ez elmaradt. Később, amikor már megtehettem volna, nem igazán találtam olyan csapatot, akikhez szívesen csatlakoztam és tartoztam volna. Vagy a stílus vagy a korátlag volt a visszatartó erő.
Az új élet, az új helyszín azonban új lehetőségeket is hozott magával és az újdonsült szomszédasszonyom felvetésére ezúttal igent mondtam. "Szeretsz énekelni?"- kérdezte egyik délután váratlanul. Az igenlő válaszomra jött is a felhívás: "Akkor gyere énekelni a Dallamkórusba! Kell az ember!".
Nem volt ellenvetés, én pedig csak csendben aggódtam, izgultam, hogy a sok-sok év kihagyás után megy-e még az éneklés tisztán és úgy, ahogy én is szívesen hallgatnám.
Aztán kialakult minden. A kórusvezetőt, Krisztát több alkalommal is kértem, hogy azonnal szóljon, ha valami nem jó, nem tiszta, de megnyugtatott, itt a helyem.
Természetesen utánanéztem, rákerestem a kórus korábbi fellépéseire ( már közel 15 éves) és nagyon tetszett, amiket hallottam. Teljesen azonosulni tudok a stílussal és nagyon-nagyon élvezem. Immár 3 éve. 😊
A vezetőnk és a tagok közül jó páran lelkesek, kreatívak és nyitottak. A népdalokhoz tisztelettel nyúlnak- ez a fő repertoárunk-jó néhány kapott eddig zenei aláfestést , 2. szólamot az évek során.A népdalok világa egy olyan kincs a magyar kultúrában, amit én is szívesen tanulok és adok tovább másoknak. Az a lehetőség pedig, hogy jó kis muzsikus csapat áll mellénk alkalomról alkalomra egy olyan plusz, olyan töltés, amit nagyon nehéz szavakba önteni. A próbákon átélt "lúdbőrőzés" nem ritka jelenség! nálam sem. Az örömzene hangja tölti meg rendszeresen a romhányi könyvtárban kialakított próbatermet. Szerintem a házban, a könyvtár felett lakók is legalább annyira élvezik a kedd esti "műsorokat" , mint mi.
Az idén a helyi rendezvényeken kívül egy nagyobb volumenű megmérettetésen is részt vettünk.A kórus először mutatta meg magát szakmai ítészek, mentorok előtt a Paletta Tehetség Program részeként. Az esélytelenek nyugalmával énekeltünk és- talán ezért is- a balassagyarmati megyei válogatóról továbbjutottunk Kecskemétre , a Kárpát- medencei Összművészeti Fesztiválra. El sem akartuk hinni az egészet, hiszen ez az igazolása annak, hogy jó az irány és kell, amit csinálunk!A kecskeméti rendezvényt nagyon élveztük szerintem mindannyian, aminek ismét lett egy nagyon meglepő eredménye- a próbánkat hallva egy kőszegi fúvószenekar egyik tagja(aki az ottani kórus vezetője) meghívott bennünket Kőszegre, a jövő szeptemberi Kórustalálkozójukra. Amire boldogan és várakozással telve készülünk.
Az év "csúcspontja" mégis az Adventi műsor, ahol évről-évre komoly tematikus műsorral készül a település, ennek pedig mi valóban egy vidám, boldog és érzelmes "szeletét" adjuk. Ott mindig örömzenélünk. Az igazi katarzis pedig minden évben az, amikor mindannyian: a Romhányi Dalárda, a Dallamkórus, a vendégek, a családtagok , az összes jelenlévő együtt énekel a Művelődési Házban. Hihetetlen érzés együtt lenni, együtt énekelni , a közösséghez tartozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése