2016. július 19., kedd

Újrakezdés! Újrakezdés?

Egy barátunk, kollégánk tragédiája sokunkat elgondolkodtatott az ember erejével, hitével, akaratával kapcsolatban.Számomra leginkább az volt a kérdés, egy ember, egy család hányszor tudja újrakezdeni az életét?  Hányszor van erőnk azt mondani: "nincs más hátra, mint előre..."?
Elveszíteni valakit, akit szerettünk- tragédia. Elveszíteni mindenünket és a semmiből újra építeni az egész életünket- hit és elszántság. És REMÉNY! Hogy újra lehet olyan vagy még jobb, mint régen vagy más, de attól még nagyszerű.
Mindenki életében eljön legalább egyszer az a pont, hogy váltani kell, adott esetben még pozitív is lehet a változás. De ha egy külső körülmény hatására, kényszer által váltunk, az óriási lelki teherként nehezedhet ránk. Nem elég a fizikai újrakezdés, lelkileg is el kell rendezni magunkban mindent, mert egy életen át tudjuk cipelni az egészet- ez pedig semmiképpen nem jó. Az is igaz, ha ilyen helyzetbe kerülünk, az mutatja meg csak igazán, hogy a körülöttünk élő emberek közül ki az, aki valóban barát, akire számíthatunk és ilyenkor jövünk rá, hogy mennyire sok jó ember van még a környezetünkben és általában.
A jóság, a szépség- bármilyen is legyen a Világ valósága- jelen van folyamatosan, csak meg kell látni ( tudni kell meglátni)!
És ilyenkor válnak fontossá az egyébként hétköznapi, már-már banális dolgok is: a napsütés vagy az eső, a madárcsicsergés, a gyermekeink mosolya, a társunk kézszorítása, a levelek susogása, a virágok színkavalkádja...