De nem ilyet...
Kisgyermekkorom óta- talán 3 éves koromtól- gyógyítónak készültem. Nem tudom, honnan jött ez az álom, hiszen nem volt senki közeli és távoli családunkban sem, akinek példáját láttam volna, vagy aki inspirált volna erre az útra. Szüleim szerint valamikor 2 ,5 évesen kórházba kerültem Miskolcon egy vírusfertőzéssel- a hugimmal egyetemben- és az ottani főorvos nagyon megkedvelt, még a vizitekre is elvitt magával.Talán ez lehetett az origo. Nem tudom, nem emlékszem. Egyet tudok biztosan - ez volt az álmom, ezért tanultam, dolgoztam sok éven keresztül és sikerült!
Gyermekként olyan világot álmodik magának mindenki, amilyen- hiszen ez később úgyis kiderül- sajnos nem létezik. Egyre kevésbé van esély a létezésére. Egy világot, ahol őszintén, hazugságok, csalások, álszenteskedés nélkül nyugodtan lehet élni. Ahol önmaga lehet. Senki nem vágyik az örökös félelemre, a folytonos számonkérésekre, arra, hogy bizonygatnunk kell az igazunkat, ráadásul olyan közegben, ahol az érzelmek, az érzések, s ezáltal a lélek is meghal.
Az ideális világban a valódi EMBER szerves egységben létezik a TERMÉSZETTEL, mert a kettő egymás nélkül, különösen az EMBER a TERMÉSZET nélkül nem tud élni. A TERMÉSZET nem tűri a hazugságot, a manipulációt és az EMBER a tiszta lelkével képes ezt megérteni, szerves részévé válva már nem is tud másként létezni a TERMÉSZETBEN. Hogyan jön ez a gyógyításhoz? Nagyon egyszerű: ha mindenki újra a természettel összhangban, annak rezgéseit , jelzéseit követve élhetne, biztosan kevesebb lenne a beteg, teljesen más feladataink lennének gyógyítóként, mint most.
A Világ, különösen az általunk "birtokolt, uralt" része olyan változáson megy keresztül, aminek a végkifejlete nem vagy nehezen jósolható meg biztonsággal, s a kép, amit látni vélünk, finoman szólva sem biztató. Mind fizikai és mind lelki, spirituális értelemben!
A fizikai Világot tönkretesszük, kizsigereljük, a lelki folyamataink emberi roncsokká tesznek bennünket.
Kisgyermekként valóban abban hittem, hogy igazi gyógyító lehetek. Fiatal orvosként világmegváltó terveim voltak- akkor még a természet fontosságát ugyan nem ismertem fel, és mindent elhittem, amit tanítottak. Azért, mert azt mondták. Ma már tudom, a gyógyítás nem pusztán a betegségek tüneteinek felismeréséből és a tünetek , panaszok mérsékléséből áll: nem az anamnézis- a diagnosztika és terápia hármasa - a valódi gyógyító azon dolgozik, hogy megértse a hozzá fordulót, a panaszok hátterét és a megoldásra rávezesse a beteget- segítséggel, iránymutatással. A valódi gyógyító csak úgy képes segíteni, ha ő maga is egységben van saját magával, a természettel, hiszen azt kell ismernie igazán a segítéshez. A gyógyító tanító is egyben (a doctor másik jelentése tanító).
A mai világban más gyógyítókra van szükség. Olyanokra, akik azt teszik, amit mondanak nekik, szó nélkül, a gondolkodást is mellőzve, akik nem akarnak több energiát fordítani- hiszen idejük sincs rá- a betegre, mint amennyit feltétlenül muszáj, akik kizsigerelhetők és esetenként megalázhatók. Olyanokra, akik pontosan azért, mert a megélhetésük forog kockán , beállnak a sorba a többiek után. Akik függenek- és így irányíthatóak vagy a feletteseiktől vagy a politikától.
25 évnyi tapasztalás után ebben a mostani furcsa, nehezen értelmezhető valóságban jutottam el oda, hogy kimondjam:én nem ilyen gyógyítónak készültem.Egy ilyen rendszerben képtelen vagyok teljes odaadással gyógyítani, nem tudok hazugságokon alapuló érveket elfogadni, beállni a sorba és fejet hajtani.A fenyegetőzés belőlem dacot vált ki, nem behódolást. Ebből a dacból pedig talán valami új születik, amit már nem törhet össze senki sem. Ami már nem csak álom marad.
