NŐnapra

Mit is mondhatnék egy ilyen napon? Nőként, anyaként, feleségként, orvosként mind-mind más szerepet jelent a nőiségem...Az, amit elfelejtünk megélni vagy csak teljesen mást gondolunk róla, mint kellene...

Rendkívül sokat hallani arról, hogy mennyire megváltozott a világ, megváltoztak a nemi szerepek, majdhogynem felcserélődtek. A nők erősebbek, függetlenebbek  lettek elődeiknél, a férfiak pedig átvettek bizonyos női feladatokat. Nem gond egy apukát megkérni pl. pelenkázni, főzni vagy takarítani akár. Persze ezen most biztosan sokan felhördülnek, de ha belegondolunk, valóban így van. Ahhoz, hogy a mai, elanyagiasodott világban talpon tudjunk maradni, a nőknek is keményen kell dolgozniuk, ha pedig egyedülálló valaki, akkor még keményebben, hiszen fent kell tartani magát. És ehhez a lágy női szerep átalakulása elengedhetetlen. Természetesen nagyon jó lenne másokra hagyatkozva, nem gondolkodva "gyenge nőként" arra várni, hogy megteremtsenek számunkra mindent erős férfijaink- de ez csak utópia és nem is hiszem, hogy valóban működne. Jómagam is egy "erős" nőnek gondolom magam, egyáltalán nem viselném el, ha valaki helyettem gondolkodna, s hogy másnak legyek teljesen kiszolgáltatva- az egyszerűen elképzelhetetlen.

Válásom után az volt a célom, hogy egyedül is képes legyek megteremteni mindent gyermekeimnek és magamnak, és ha ehhez idővel egy férfi is társul, az csak "bónusz" lehet. Mást nem engedhettem meg magamnak!
Néha azonban én is szeretek , szeretnék női mivoltomban is létezni, kicsit kényeztetve lenni és nagyon jól esik, amikor férjem, gyermekeim, ha csak egy nap erejéig is, de gondolnak rám egy kis figyelmességgel, aprósággal vagy csak úgy...

Mert legyen bármilyen férfias élete egy nőnek, legbelül MINDIG NŐ MARAD!

Nem lehet elég korán Nő a Nő...