Eltűntem?

Egy gyógynövénygyűjtő túrán

Nem, egyáltalán nincs erről szó, csupán 5 napig egy Életmód-táborban voltam Bükkszentkereszten, ahol a tanulás mellett feltöltöttem az "akkumulátoromat" is...
Felnőttként táborozni? Igen, egy olyan helyen lenni, ami az ország egyik- ha nem a leg...- csodás helyének számít, olyan emberekkel, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én.
Baranyi Ágnestől, a thai-masszázsoktatómtól, (mondhatom egyfajta mentoromtól) sokszor hallottam: " a felnőttképzésben az a nagyszerű, hogy nem csak a hallgató tanul a "tanártól", hanem a résztvevők egymástól is tanulnak. Mert mindenki hoz valamit, valami újat, különlegeset, új látásmódot, gondolatokat... és ezek hatással vannak ránk!"

A táborban... ( Iván felvételei)

A fenti TÁBOR kötelező része a természetgyógyász alapképzésnek- nem titok, én is belevágtam, hogy komolyabban foglalkozhassak egyes területeivel. De ez egy kellemes kötelezettség. Mert már a tudat is feltölt energiával, hogy egy ilyen szakrális helyen lehetek néhány napig- ami ráadásul egyébként is a "szívem csücske". Mindemellett nagyon sokat tanultunk, gyakoroltunk és beszélgettünk, beszélgettünk. Jó volt megismerni az ország legkülönbözőbb helyeiről( Zalaszentgrót, Szeged, Baja, Budapest, Székesfehérvár, Miskolc, Tiszaújváros, Hajdúnánás, Kazincbarcika többek között, és KOMÁROM...)és a határon túlról érkezett társainkat. Igen, társaink, hiszen a többségükkel együtt fogunk vizsgázni júniusban és utána együtt fogunk továbbtanulni a következő időszakban, az azt követő munkáról nem is beszélve.
Lehet, hogy egy hosszabb barátság kezdődött el e néhány nap hatására, de az is lehet, hogy soha többé nem fogunk még beszélni sem. Valamiért azonban találkoznunk kellett...

Kell, hogy szóljak néhány szót az "iskola és a tábor vezetőiről"! Olyan embereket ismertünk meg, akikből ma nagyon kevés van a világban! Azon túl, hogy kiváló előadók és valódi értői ennek a területnek, emberségük hihetetlenül megérintett!
A cégük is a legújabb bankbotrány áldozata lett, ennek ellenére úgy csinálták végig az öt napot, hogy mi ebből semmit nem éreztünk! Folyamatosan azt keresték, hogyan tehetnék még szebbé napjainkat! Ezzel olyan példát mutattak, muníciót adtak mindannyiunk számára, amivel mi magunk is jobb emberek lehetünk a továbbiakban...

Drága Róza, Iván, Eszter és a Többiek! Nagyon szépen köszönjük Nektek, hogy Vagytok és Ilyenek Vagytok! Példátok sokunknak ad erőt a továbblépésre! Szívesen mondanám, hogy "jövőre Veletek, ugyanitt"- de az a helyzet, hogy nem fogok egy évet várni a következő találkozásra....:)