Kezdetben volt a gondolat...

Sokan kérdezik, mégis hány órából áll a napom, hogyan van időm ennyi mindenre? A válaszom mindig az, hogy valószínűleg ugyanannyi óra áll rendelkezésre nekem is, csupán máshogy osztom be...
Soha nem voltam olyan ember, aki kizárólag csak egyféle dologra tud koncentrálni- természetesen megélve ennek minden előnyét és hátrányát is egyaránt. Valahogy azt éreztem, kimaradok valamiből, ha nem ismerkedek meg azzal a "titokkal" azonnal bővebben, vagy nem sajátítok el éppen valamit.
Hiába tűnt és tűnik úgy, hogy tudom, hol a helyem, mi a feladatom, még mindig az az érzésem, hogy nem ez a végső állomás. Ezért tanulok annyi mindent... Előbb-utóbb rájövök, mit is keresek valójában...
S ha pedig valamit érdekesnek találok, számok rá időt és energiát is, hogy megismerjem jobban. ( A férjem mondta néhány hónapja, hogy tavaly a legtöbb pénzt tanfolyamokra költöttük...Más vagyont halmoz fel, mi tudást, amiből sosem elég.)
Lehet, hogy rögtön nem használom, de valahol biztosan előjön, hogy később eszembe kell jusson, amit korábban tanultam. Az Élet nagy meglepetéseket képes produkálni!
Sokszor mondogatom-látva a mai fiatalokat, gyerekeimet- én valóban nem tudom, milyen unatkozni egyáltalán. Szerintem soha nem unatkoztam, valamilyen feladatom, tanulnivalóm mindig volt....És még nincs vége...

Mindemellett szeretek információt is átadni, valahol a tanítás is feladatom, részem- persze nem a klasszikus értelemben. És mivel egyik gondolat, ötlet, hozza a másikat, úgy tűnik, hogy valami mindig történik körülöttem. A most futó projektjeim- a "kiadós betegrendelés" mellett- alapítványi munkaként előadás-szervezés, segítő csoport szervezése, az éves program előkészítése, a sokat emlegetett nyári Életmód-tábor szervezése (gyerekeknek), iskolai munka: státuszok, kötelező oltások,,a testvéremmel közös vállalkozás üzemeltetése, ötletgazdaként a profil bővítése- mindezt szabadidőmben és nem mellesleg a családom, a gyermekeim menedzselése- ami még egy darabig biztosan feladatom lesz...

Igen, a nap nekem is 24 órás, de muszáj többet kihoznom belőle. Még szerencse, hogy kedvvel teszem...