2015. február 3., kedd

A házasságról

Ez az írás sem ellene, sem mellette nem kíván szólni, csupán a gyermekemnek kiadott házi dolgozat kapcsán kezdtem el gondolkodni azon: vajon a mai fiatalok mit gondolhatnak erről az "intézményről"???

Nagyon sokkolóak a statisztikai számadatok: ma a párkapcsolatok jelentős része NEM házastársi kapcsolat, a gyermekek komoly hányada NEM házasságban születik, és a megkötött házasságok közel fele válással végződik.../Azt már nem is írom ide, hogy hány éven belül.../

Jómagam szintén azok táborát erősítem-sajnos- akik már nem az első, papírral is szentesített kapcsolatukat "koptatják". Én sem úgy indultam neki az elsőnek, mint ahogy más sem. Ám így alakult- és a válást követően abból próbáltam meg kihozni a legtöbbet, amit az Élet adott számomra. Majd utána ismét férjhez mentem...

Mi az, ami miatt mégis sokan döntenek a papír, a valóban hivatalos kapcsolat mellett, pedig erősen benne van a válás lehetősége? Miért hisznek, hiszünk oly sokan ebben az egészben?

Éveken keresztül mi sem gondoltuk a párommal, hogy ismét az anyakönyvvezető elé járulunk. Kapcsolatunk az együttélés ideje alatt is harmonikus, egymást tisztelő, támogató volt és fel sem merült, mint ahogy máig sem jut az eszünkbe, hogy nem maradunk együtt.
Mi így vagyunk kerek egész. Ennek ellenére a bűvös 7. évben mégis hivatalosan is összekötöttük az életünket. Mert ez több, valahogy más, bensőségesebb...

Amikor összekerültünk ebben a kapcsolatban, leginkább az keserített el bennünket, hogy a gyermekeinknek ( kettőnknek összesen 3, akkor még óvodás gyermekei voltak) nem adatik meg a valódi család lehetősége, hiszen már akkor az egyre gyakoribbá váló szendvics-család modelljében éltünk. Az örökös logisztika, hogy mikor, hol vannak a gyerekek, az állandó sakkozás a hétvégékkel- nekem az ügyeletek hozzáigazításával- rendesen erőt próbáló "időtöltés "volt. De megfogadtuk, hogy bár nem házasságban élünk (akkor), megteszünk mindent annak érdekében, hogy a gyerekek számára egy igazi család képét mutathassuk, példaként állítva a párkapcsolatunkat.
Egy gyereknek rendkívül fontos a példa, hiszen ebből tanulja meg a konfliktusok kezelését, egyáltalán a mindennapi toleranciát, a hűséget!, az őszinteséget. Mert egy házasságban ezek a tulajdonságok elengedhetetlenek- de bármelyik párkapcsolatra igaz ez természetesen!
Ám a HÁZASSÁG valahol mégis egy életre szól- ha született gyermek, ő egy életre összeköti a szülőket, történjék bármi köztük, ha nem született, akkor is egy olyan szakasza életünknek, amely amíg működött, különleges volt ...


Nem vagyok sem pszichológus, sem szociológus, de mégis sokat töprengek azon, miért nem tudnak együtt maradni az emberek, mi változott meg az idők során?

Gyakran hallom az idősebbektől: nincs tolerancia egymás iránt, nincs türelem, mindent akarnak, ami új és eldobják a régit, felgyorsult a világ és felgyorsultak a kapcsolatok is. Egyenként és együtt is igaznak gondolom ezeket a véleményeket.
Egy azonban az idővel sem változik: minden kislány titokban arra vágyik, hogy fehér ruhás menyasszony legyen egyszer, mert az érzés és a nap varázslatos! A tudat, hogy Valakinek én vagyok az Egyetlen, az Igazi és ezt hajlandó nyilvánosság előtt is beismerni, felvállalni, olyan önbizalmat ad, amit máskor nehezen élhetünk át. Olyankor nem csak a másikban, hanem MAGUNKBAN is hiszünk! Talán ez az, amit egyszer biztosan mindenki szeretne valóban átélni!!!

Váláskor aztán ez a hit egy pillanat alatt semmivé foszlik...(Kevés olyan megalázó dolog van, mint a bíróságon állva idegenek szájából, személytelenül hallgatni elmúlt házasságom foszlányait.)

(A válásom után megkeresett egy éppen hasonló szituáción átesett jó barátom, kezembe nyomta az "Újra egyedül"c. könyvet és biztatott, hogy újra higgyek magamban. Ez a pillanat sokáig megmaradt bennem és a mai napig hálás vagyok Neki érte. Valahogy ez a példa előttem is... Talán tudok erőt adni a többieknek is.)

Az egésznek talán csak ez a lényege- az önmagunkba vetett hit visszaszerzése nem kis feladat, de ha sikerül, újra meg lehet próbálni, mert megéri! Még teljesebb lehet a világ körülöttünk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése