Válságban ...

Manapság minden és mindenki válságban van...Nem szükséges messzire menni: MIGRÁNSválság, HITELválság, EGÉSZSÉGÜGYI válság, MAGÁNÉLETI válság és még sorolhatnám.
Mi változott meg mostanában és régen miért nem volt annyira "elcsépelt" ez a kifejezés? Nem hiszem, hogy most én fogom megmondani a tutit,csupán gondolkodom erősen a körülöttem lévő/kavargó/forrongó problémákon. Szeretném megérteni, hogy a gyermekeimnek egyszerűbb legyen ezáltal. De nem megy könnyen.
Nem fogok belemenni morális, politikai és gazdasági problémákba, nem tisztem elemezni a kialakult helyzetet, bármiről is legyen szó.  Egy dolgot azonban tisztán érzek: a mai világ a KIBÚVÓK és a FELELŐSÖK gyártásáról szól- előrébb pedig nem visz ezek közül egyik sem. Valahogy senki nem azt keresi, valóban mi lenne a jobb, netán a legjobb- és nem kell nagyban gondolkodni, csupán a saját környezetünkben- hiába a régi mondás: " Jobb lenne, ha mindenki a saját portája előtt seperne inkább".
HA mi magunk rendben vagyunk- először legbelül, majd a közvetlen környezetünkkel, akkor nagy baj nem lehet. Hiszen ez kihat a tágabb miliőnkre is: kollégákra, munkahelyre, szomszédokra, nagycsaládra egyaránt, és a hatás feltétlenül pozitív!!! A sok kis + jel pedig hatványozottan adódik össze akár élőhelyünk egészére is kihatva...Tovább lehet gondolni...mi is lehet belőle. A csepp, ami tengert fakasztott vagy a homokszem, ami homokvihart indított el.
Nem túl régen én is válságban voltam. Tudtam, hogy tennem kell valamit, mert ez nemcsak nekem nem jó, de a szűkebb és tágabb környezetem is egyaránt megszenvedi. Lassan jött csak a megoldás és azóta is ezen dolgozom, de haladok az úton- vélhetően a jó irány felé.  Úgy gondolom: tudom milyen irányba szeretnék tartani a későbbiekben és ez hihetetlen erőt ad, mert látom a lépéseket is magam előtt. Magabiztosabbá tesz feltétlenül.
Persze sokan hihetik: mit "rinyál" ez a nő, miért nem jó neki, ami van? Hiszen azt teszi, amit szeret és még meg is él belőle... Szerető családja, egészséges gyerekei vannak, társa, aki mindenben mellette áll. Igen, ez valóban így van, de ha körülnézek, csak a bizonytalanságot látom magam körül: lesz-e munkája a páromnak, felveszik-e a gyereket, lesz-e még évek múlva is szükség a munkámra vagy államunk vezetői- mint már néhányszor- másként gondolják.... Persze tudom, hogy nem szabad csak a rosszat látni ill. feltételezni a jövővel kapcsolatban- de sajnos reális ez a néhány felvetés.
Ám attól még teszem tovább a dolgomat, igyekszem "jót, s jól, mert ebben áll a nagy titok"...

Igazán az lenne nagyszerű, ha mindenki magáénak érezné ezt a gondolatot, hiszen akkor rövid időn belül maga a VÁLSÁG, mint fogalom kerülne VÁLSÁGOS helyzetbe, mert értelmetlen lenne...