2017. november 7., kedd

Multitasking

A cím sajnos rám (is) igaz. Tegnap angol órán szembesültem a ténnyel és be kell látnom, ezzel a "rossz szokásommal" kezdenem kell valamit. Mert nem tudok osztódni...még.

Édesanyám számtalanszor mondta már nekem az évek során, miközben csodálkozva, féltve figyelte ténykedéseimet: "kislányom csináld, de ne aprózd szét magad!". Persze azonnal rávágtam: "nem fogom, dehogy, légy nyugodt"- aztán mégis azt kívántam sok-sok alkalommal, hogy bárcsak ne lennék mindig ilyen lelkes, ne szeretnék mindent megoldani-megcsinálni-végigvinni. Mert nagyon fáradt vagyok (sokszor)...de nem bírok leállni, mert visz előre a lelkesedés, a biztos hit, hogy sikerül, hiszen nem vagyok egyedül, vannak, akik bíznak bennem.
Néhanapján fejben összeírom, számot vetek, mivel is töltöm a mindennapjaimat, aztán a 10. projekt után feladom, mert már én sem bírom követni.
 A barátnőm folyton azt kérdezi: "Gabi, Neked is 24 óra egy nap, nem 32 véletlenül (vagy több)? Hogy fér bele? "
Fogalmam sincs. Kedvenc kifejezésem a logisztikázás, hiszen az egész életem ebből áll: mikor hová, kivel és miért, meddig na és hol???...
Aztán sokszor eltűnődöm azon, vajon mit hagyjak el? Mit adjak fel?
Mert minden, amit teszek, amin dolgozom hittel és szenvedéllyel, a lényemből fakad, bármit próbálok is elhagyni, egy darab lenne belőlem. Az anya is én vagyok, a feleség is- persze sokan járunk ebben a cipőben :) . Mellette orvos is vagyok, gyógyító :a szó minden értelmében igyekszem helytállni, vezetőként pedig irányítanom kell egy csapatot, vagy akár csak egy embert is. DE én vagyok az is , aki a mai napig tanul folyamatosan, mert tudásból sosem elég- mikor mit éppen: nyelvet, természetgyógyászatot, gyógynövényeket, recepteket vagy csak főzni valami finomat, vagy írni, megírni azt, amit gondolok - érzek- tudok.
Nem hiszem, hogy ezekből akár egyet is elhagyva már nem más lennék, ne veszíteném el a lényem egy darabját, és akkor már semmi nem lenne igaz rám. Így marad a folyamatos logisztikázás, az időnkénti versenyfutás az idővel és néha  ( nagyon néha) a valódi kikapcsolás, kikapcsolódás, amikor újratöltöm az "elemeimet", felszívom magam a következő hajráig. Hát hajrá!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése