2 hét vidéken- nyaralás másképp

2018. 06.24. vasárnap
Hát elkezdődött! Végre! Két hétig elvonulok Bükkaranyosra, ahol kipróbálhatom magam. Persze nem egyedül. Szerencsére Zoli is partner- ebben is!- és jön velem. Végre együtt és egyszerre vagyunk szabadságon!
Az idén az anyagi kereteink kissé szűkösnek bizonyulnak- tavalyi felújítás, idén kocsibeálló és  előkert, de a tető még hátravan- kitaláltuk, hogy menjünk ki pihenni a telekre. Úgyis ritkán jutunk hozzá, pedig nagyon szeretünk ott lenni. Nincs időkorlát, csak a természet és mi, na és a kutya. Ő ki nem maradhat a számításból. A történet azonban jóval korábban kezdődik...

Lassan egy éve már, hogy a környezettudatos gondolkodás, a hulladékmentes élet látókörömbe került és az utóbbi hónapok pedig szinte ennek jegyében teltek számomra és a családom számára is. Természetesen nem megy mindenkinél és minden egyszerre- nem is kell- de egyre több területen tudom megvalósítani.
Télen a fejembe vettem, hogy bár van a városi házunk mögött egy pici kert, magas ágyás, amiben termeszteni tudok ezt-azt, bővítsük a lehetőségeket. "Ha lenne egy nagyobb kertem!.."-sóvárogtam, és azonnal belém hasított a felismerés: " de hát van!". Ott van a bükki telek, közel 900 nm és azzal is lehetne valamit kezdeni. Nehezítő tényező ugyan az éghajlat, a távolság, de lehet rá megoldás!
Sok yuotube videót néztem végig ezekben a témákban és ráakadtam a mulcsozás, a mélymulcs technikájára, amit aztán személyesen is volt alkalmam tanulmányozni Gömörszőlősön Gyulai Iván vezetésével. Ő az Ökológiai Intézet igazgatójaként jó példával jár elől, nem gond számára személyesen a két kezével megmutatni, mit is jelent az általa köztudatba hozott technika. Hiteles ember!
Szóval tavasszal fűnyesedékkel kezdtem a telken a tudatosan kialakított- növénytársítások, virágos növények, tájolás- ágyásaimat mulcsozni. Idén ősszel pedig a már tanult 40 cm-es mulcs kerül rájuk, még keresem hozzá a tökéletes takaró réteget. Több mindent is ültettem, elsőként a retek, a zeller és az uborka indult meg, utóbbiak palántákról. Az uborka elképesztő mennyiséget produkál, pedig csak 4 tő lett ültetve. Hiába nagy a termés- nem keserű, hanem friss és üde az íze. A retek is tekintélyes méretűre nőtt és nem lett "fás". Legjobban az uborka lepett meg, hiszen sok nedvességet igényel, én locsolni alig tudtam, de a mulcs segített bent tartani a nedvességet a talajban. Emellett sokkal kevesebb a gyom körülötte, kapálni nem kell egyáltalán.

Azóta helyükre kerültek a paradicsomok és a paprikák is, közéjük bazsalikom és egyéb fűszerek (kakukkfű, izsóp, tárkony stb). A paradicsom idén amúgy is átvette az uralmat mindkét kertünkben. Kaptunk és vettünk is néhány palántát, de magról őrületes mennyiségű kelt ki- pedig a komposztált érett földben "működőképes"magnak nem kéne lennie. De volt. Bárhová is tettünk az érett, szitált komposzt-humuszból, mindenhol paradicsom bújik. A mennyisége mellett a mérete is hihetetlen, alig győzzük karókkal.

Vegyszert sehol sem használok, érett csalánlével öntözöm időnként, amit a telken még másfajta növénnyel is ki tudok egészíteni-ha kell. A kert úgy tűnik, jól viseli, sőt nagyon jól a mulcsot, a másfajta hozzáállást. A tanfolyam óta már értem is a növényeimet...
A veteményes mellé azonban állatok is kellenek. Újabb "őrület" a részemről: 2 hétig, amíg kint vagyunk, nevelnénk néhány csirkét, csak darakeveréket és zöldet kapnának és lenne helyük kapirgálni is kedvükre. A végén persze ők is a hűtőnkben "végeznék", de addig legalább kipróbálnám, milyen baromfit tartani, még ha csak vendégségben is vannak nálunk. Rövid életüknek így is tekintélyes részét töltik majd velünk.
Zolim ebben is partnernek bizonyult és hónapok óta azon törte a fejét, hogyan is legyen elkerítve a baromfi udvar, mi lesz a házuk stb?... Egy hegyoldalon lévő telken azért ez nem kis kihívás! De kitaláltuk és a kivitelezés is megtörtént időben.
Igen ám, de honnan lesznek csirkéim? A hirdetésekben ugyan szerepel előnevelt csirke, de jó lesz az nekünk?Mindenki "hülyének" fog nézni! Mondjuk ez érdekelt a legkevésbé. Aztán ez is megoldódott, már- már a "gondviselés kezét"sejtve mögötte. Így elvonulásunk napján az utunk először a csirkékért vezetett. Az 1 órás utat egész jól viselték ugyan, de Buksi élénk érdeklődését kiköltözésük első óráiban- és gyakorlatilag azóta is- már kevésbé. Szerencséjükre a kijelölt baromfiudvar szerves részét képezi egy fekvő tuja is a rézsűn, ami jó búvóhelynek bizonyult minden alkalommal. Délutánra azonban egészen megnyugodtak és felfedezték "birodalmukat",a korábbi komposztálót, ami biztos vagyok benne, hogy valódi kincsesbánya a számukra.

A csirkék figyelése, "mozizása" megnyugtat. Olyan igazi általuk minden!
Így nyár közepe felé közeledve abban reménykedtem, hogy az idő kiváló lesz, tudunk a kerti zuhanynál tusolni, ám tizenpár fokban nem igazán volt célszerű használni. Maradt a víz melegítése a tűzhelyen és a tábori mosakodás. Este sötétedéskor alig vártuk, hogy a csirkék elüljenek- négyből 1 ügyesen a házukba ült be, a maradék 3 a fekvő tuja ágaira, ahonnan Zoli kézi erővel segített nekik biztonságos helyre kerülni éjszakára.
Hidegnek ígérkezett az éjszaka, kicsit még fűteni is kellett, hogy ne fázzunk. Talán holnapra jobb idő lesz...