2018. július 18., szerda

2. nap - szabadságon

2018.06.26. kedd
A mai nap nagy részében egyedül leszek, mert Zolinak vissza kell mennie a városba és egy picit tovább is... megnézi, mi újság otthon, megveszi, elintézi ami kell és indul is vissza. Több feladatom is van mára és bár nem hajt semmi és senki, mégis óriási a motivációm, hogy megcsináljam, mire a "zuram" visszatér.

Reggel szerencsére már süt a Nap, bár még elég hűvös van odakint. A korai kelés nem kérdés, itt valahogy magától értetődik, hogy nemállatok nem alszom sokáig, hiszen az állatok nem várhatnak. Először ők, aztán mi- ez a sorrend.
Feladat is akad bőven: a tegnap előkészített raklapbútor alkatrészeket lekenni lazúrral, a konyhát kipakolni, takarítani, felmosni stb. Esetleg a tetőtéri terasz korlátját csiszolni- ha már a falakat lefestettük korábban... Vagy pihenni...Bármit lehet, főzni sem szükséges, hiszen maradt tegnapról.

A konyha rendezése után az idő rendesen megviccelt, dörgött, sötétlett az ég, ott keringett körülöttünk a zivatar, a munkát félbehagyva rohantam az udvarra kikészített faanyagot lazúrral lekezelni, száradjon, amíg tud. Megküzdöttem vele, meg az idővel, persze. Délután sikerült rendesen is befejeznem, de közben azért volt egy kis égi áldás- a fát több alkalommal is átrakodtam "biztonságos" helyre, hogy minden rendben legyen. Jó kis móka volt!
Nehezen bírom ki, hogy meg ne nézzem, mi újság a nagyvilágban, de legfőképpen otthon, a rendelőben, a városban. Kati rendszeresen beszámol a napi történésekről, ma sincs ez másképp, ám az esetek többségében nem nagyon tölt el örömmel. Valami mindig történik, valami apró momentum, megjegyzés stb. ami miatt csak felhúzom magam. S ez nem jó, emiatt jöttem el otthonról, vonultam el a városból. De minden kellemetlenség utolér.Ilyenkor aztán végképp elegem van!

A csirkék egészen otthonosan mozognak, megszokták már- talán- Buksi kirohanásait is, és talán ő is kezdi elfogadni, hogy itt vagyunk. Gyíkok, mátyásmadár, rigók, cinkék, csattogó rozsdafarkúak és még sorolhatnám. Most ők a társaságom és egy percig sem bánom, sőt! ( Még a rádiót sem kapcsolom be...)

2018. 06.27. szerda
Sajnos az idő ma sem kegyes hozzánk. Hideg van és szitáló eső, délelőtt mindössze félórára sütött ki a Nap. Mai tervünk a kerti bútor folytatása volt ugyan ( Zoli tegnap az első részét össze is állította😍), de az eső miatt más után kellett nézni.
A kertben van-volt 2 óriási (embermagas) rőzse- ill. fahalom a tavaszi fakivágások maradványaként, ezt kezdte el égetni, az egyiket fel is számolva ezáltal.

Csak a csirkék viselik jól ezt az időt. Ha nagyon esik, behúzódnak a fekvőtuja alá, ott gubbasztanak, egyébként nyugodtan kapirgálnak.
Tegnap délután kifejezetten jó idő lett végül, még kicsit "tölteni is tudtam a napelemeimet" (kiültem a napra olvasni) és este a kerti zuhanyt is beüzemeltük. Hááát....nem mondom, hogy nem volt hideg, de ki lehetett bírni. Az volt az igazán nagyszerű érzés, amikor elzártam a vizet! 😏
Már-már melegnek éreztem a levegőt, pedig legfeljebb 18 C volt...Ma azonban ismét le kell erről mondanunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése