2018. július 11., szerda

1. nap az újrahasznosítás jegyében

2018.06.25. Hétfő

Nagyon hideg volt az éjjel, többször is voltam kint és még Buksi sem dugta ki az orrát a házából, pedig amúgy mindig jön utánunk mindenhová. Mert fél a drága 😊 Hiába járunk ide már több, mint 10 éve vele, még mindig nem érzi magát biztonságban. Sejtem, hogy mi áll emögött- jó néhány kellemetlen találkozás éjjel 1-1 megtermett sünnel, az idegen zajok, stb. Pechjére most 2 hétig nem megyünk haza, erősen bízom benne, hogy előbb-utóbb megszokja.
Korán feküdtünk és bár "először" korán is ébredtünk ( 5 óra körül), még annyira hideg volt, hogy inkább visszabújtunk a takaró alá (10 fok?). Ma mint általában máskor is, én keltem végül korábban, elrendezve a soraimat, kiengedtem a csirkéket, adtam enni minden "jószágnak", majd nekiálltam reggelit készíteni, abban bízva, hogy ez előbb-utóbb a páromat is ébredésre bírja. 
Hozzáteszem, nekem mindenképpen kelnem kellett, hiszen el kellett ugranom a megrendelt friss kecsketejért a faluba. Hónapokkal ezelőtt kipróbáltuk, bejött és azóta rendszeresen viszek haza tejet, ha erre járok, csak szólnom kell időben.

A csirkék már valóban kezdik megszokni a helyet, kapirgálnak és kapirgálnak, már Buksi is alig izgatja őket, csak odébb mennek és kapirgálnak tovább. Ő még azért próbálkozik, inkább csak becserkészi őket, szinte alig vakkant nekik, csak nekifut, hátrafordul- ránk néz, hogy rászólunk-e. Néha mindezt olyan lendülettel teszi, attól félek, hogy nekifutásból beesik a baromfi udvarba

Egy ilyen "elvonulás" során nem az a cél, hogy 2-3 naponta bevásárolva újabb és újabb dolgokat hazahozva gyakorlatilag ugyanazt csináljuk, mint a városban, hanem- számomra egyfajta kihívásként az a cél, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokból gazdálkodjak, olyat főzzek, amit a meglévő alapanyagokból ki tudok hozni. Ennek tükrében tegnap vacsorára az otthon szedett spenótból- magától kelt- , a fagyasztóból kimentett póréhagymából spenótos-tejszínes tészta készült, s lám-lám még Zoli is megette... Ma ebédre a szintén a fagyasztóból kikerült darált hús  egy részéből bolognai fusili készül, valamint szőlő-és tormalevélbe "csomagolt" tárkonyos "töltike". Ez utóbbira erősen kíváncsi vagyok, hiszen soha nem csináltam, csak olvastam róla. Bízom benne, hiszen finom hozzávalói mellett az összhatás is jó lesz.

Az idő még most sem az igazi nyári, a felhők jönnek-mennek és ha elbújik a Nap, bizony elég hűvös van. Mindegy, csak az eső ne essen!-még, mert Zolim egy újabb "ötletemen" dolgozik éppen. A garázsban jó ideje ott állt néhány raklap és a mostani projekt kapcsán felvetettem, nem készítenénk- e belőle néhány kerti bútort. Az ötletet nem vetette el, sőt egészen megmozgatta a fantáziáját. Legutóbbi kintlétünk során kihoztuk a raklapokat, kitaláltuk, mi is legyen belőlük, most pedig a megvalósításon van a sor. Egy kényelmes, két személyes ülőpad, egy nyugágy és egy gurulós asztal a terv. Összeállítás, csiszolás, alapozás után a festés az én dolgom. Még szivacsok is akadnak rájuk borításként...már alig várom!

Nemcsak a zöldségek mutatkoznak szépen, hanem meglepetésünkre a kivágásra ítélt almafáink is tele vannak gyümölccsel. Van, ami már most potyog (nyári almáról beszélünk), de mivel szinte teljesen rendben van, elhatároztam, ezt is felhasználom, almaecetnek kiváló alapanyag. "Barátom a Google"- rövid és egyszerű receptet találtam hozzá, félig el is készül, amíg itt vagyunk.
Az idő most sem kegyes hozzánk, hűvös van, de kibírható. Egy picit melegebb azért jól esne!
Estefelé sétálni készülünk, persze Buksival, hisz nem értené, ha mi elmennénk és őt itt hagynánk... Gyakorlatilag még nem igazán voltunk sétálni itt a hegyen a 12 év alatt, mert mindig rövid időre jöttünk és állandóan siettünk. De most erre is lesz időnk! Bízom benne, hogy találok itt is gyógynövényeket, hiszen ez is  a Bükk egyik vonulata...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése