A tegnapi írás a hideg miatt elmaradt.😒 Sajnos a hír igaz, valóban hideg volt, s bár készültünk rá lelkileg, azért rosszul esett. Néha kisütött a Nap és a szél sem fújt annyira, mint előző este- amikor ennek ellenére! zuhanyoztam..hát nem volt semmi 😌 brrr- de persze fáztunk rendesen.
Zolim aztán kitalálta, hogy ha az idő engedi, menjünk el sétálni, nézzük meg azokat a helyeket, amiket már régóta szeretnék.
5 óra körül- felszerelkezve széldzsekivel, esernyővel és én persze metszőollóval, textilzsákkal- minden eshetőségre felkészülve, nekivágtunk, hogy felfedezzük a falu és a főút közötti rétet. Nagyon izgatott, hogy mit találok ott- az ilyen helyek tele vannak csodás növényekkel. Először is át kellett kelnünk az út melletti patakon, vissza a falu felé találtunk egy sekélyebb, keskenyebb átkelőt ( egy arra túrázó fiú mutatta meg, hogy ő hol szokott átkelni), Zoli készített, taposott egy nyomvonalat az aljnövényzetben, hogy Buksi is tudjon jönni és ne vágja mindig orrba a csalán, majd átértünk oda, ahova vágytam.
A rét egyik felét ugyan nemrég lekaszálták, de a szélei valóságos kincsesbányának bizonyultak. Aztán több csapást, nyomvonalat is találtunk, amit felderítve sok orbáncfüvet, cickafarkat találtunk, no meg egy méhészetet- őket inkább nem bolygattuk, mellette megriasztottunk egy nagyobb vadat is a sűrűben. Kicsit én is megilletődtem és persze azonnal a "vándorló maci" jutott az eszembe, de el is hessegettem, nehogy igazam legyen. Ha már egyszer "boszorkánynak" titulálnak...
A rét másik fele szinte érintetlennek tűnt, telis-tele közönséges galajjal, aminek nagyon örültem, mert erre kifejezetten szükségem van a pajzsmirigy-nyavalyám miatt.
Szóval alaposan megtöltöttem a zsákomat vele és mire visszaindultunk, teljesen meg is telt , hiszen orbáncfűből bőséges "terméshez" jutottam. De szedtem még tejoltó galajt és apróbojtorjánt is.
Zoli mindig meglepődik rajta, hogy mennyire lázba tudnak hozni ezek a növények- még én is elcsodálkozom rajta, pedig alapvetően tudom...de mégis. Öröm, ha kereshetem és gyűjthetem.
Itthon aztán az orbáncfű egy része olajfürdőbe került- olíva van itthon szerencsére és várja, hogy elkészüljön, a többi szárítótálcán pihen immár.
Este én bizonyultam bevállalósabbnak, jobb idő volt az előzőekhez képest és még a szél sem fújt, így zuhanyozni készültem és meg is csináltam! Zoli beállt ugyan alá, de ahogy volt, ki is jött, a melegebb tábori mosdást választva, nem hitte el, hogy ki lehet bírni a hideg vizet. Nem vagyok én annyira kemény csaj, de ha valamit akarok, azt meg is csinálom!
Eltelt 1 hét, mióta kiköltöztünk a telekre Bükkaranyoson, és bár az idő eddig nem, vagy alig volt valóban kegyes hozzánk, ennek ellenére jól érezzük magunkat. A csirkék is szépen elvannak, felfedezték végre, hogy a dinnye héjával is lehet mit kezdeni és kapirgálnak, átrendezik a terepet boldogan. Napi szinten többször is összeakaszkodnak, " kakaskodnak", mintha nem lenne elég helyük és kajájuk. ... Buksi néha rendreutasítja őket, meghajtja, de már kezdi megszokni a jelenlétüket- és azt is, hogy kint vagyunk és nem otthon. Bár szerintem nem lesz hálátlan érte, ha végre hazamegyünk😊
24 órából 14-16 órát kint vagyunk az udvaron, ha hideg van, inkább jól felöltözünk, de nem töltjük bent az időt. Csak este húzódunk be 9 körül, ahogy érkezünk és a csirkék is beülnek.
Foglalkozom a növényeimmel is és elképedve látom, hogy 1-1 nap alatt mennyit képesek nőni. Legszembetűnőbb a padlizsán méretváltozása, egy hete még 2 cm körül volt, most pedig tenyérnyi. Rövidesen le lehet majd szedni és ahogy látom, érik több újabb is a másik növényen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése