2018. augusztus 1., szerda

Visszaszámolunk- sajnos...

2018.07.07.

Tegnap az idő még valóban kegyes volt hozzánk, ami nem volt baj, hiszen kijöttek a fiúk Anyuval hozzánk. Mondjuk, Anyut kb. fél óráig győzködtem a telefonban, hogy "lépjen ki a komfortzónájából" és jöjjön ki ő is az unokáival, utólag azonban nem gondolom, hogy rosszul érezte volna magát.
 Kifeküdt a vadiúj nyugágyra, pihent, napozott egy jót, amíg én az ebédet készítettem. A fiúk segítettek Zolinak- eresz tisztítás, rönkszeletelés stb.- elkelt a dolgos férfi kéz. És persze aludtak is, hiszen a fiatalság "éjjel nem ér rá aludni"...

Reggel a kicsiny baromfi udvarunk "császárát", a "Nagy Fehéret" feláldoztuk a friss ebéd oltárán, mint utóbb kiderült, valóban kakas volt a drága. Fiatal, de kakas...
Buksi majd megőrült, amíg tisztítottuk, daraboltuk, így kénytelen-kelletlen arra az elhatározásra jutottunk,hogy hazaküldjük a fiúkkal, mert vasárnap nem fogjuk tudni tőle levágni a csirkéket.
Az ebéd fantasztikusan sikerült, a leves illata visszahozta gyermekkorom falusi nyaralásainak emlékét. Akkor éreztem ilyet, amikor Nagyim húslevest főzött. A saját, frissen vágott baromfi, a saját zöldség (ízfokozó, ételízesítő nélkül szigorúan), a saját fűszer "meghozta a gyümölcsét".
Ebéd után a fiúk édességre vágytak, felkínáltam a puding lehetőségét az utolsó liter kecsketejet feláldozva. Pudingból nálunk soha nem lehet eleget készíteni és szigorúan csak a főzött jöhet szóba. Mivel minden eshetőségre felkészültem, hoztam magammal pudingport is- így desszert is készült délután- mindenki megelégedésére. Érdekes volt látnom a fiúk, különösen Petim reakcióját a csirkéket figyelve. Nekik ez a "falusi nyaralás" érzés, emlék kimaradt a gyermekkorukból, pedig valahol a tudatalattink vágyik rá biztosan. Ez  van belénk kódolva évszázadok óta, ez visz közel a természethez. Ő ezt most úgy élte meg, hogy beült a baromfiudvarba, ott figyelte a csirkéket. Próbálta etetni is őket, de persze ez soha nem működik felszólításra, csak a filmeken. Mindig szerettem volna átadni nekik a gyermekkori nyaralásaim érzését, élményeit, amelyek hihetetlen hatással voltak rám- ma is ezekből táplálkozom, s ahogy korosodom, egyre inkább...Emiatt kezdtünk el járni Bükkszentkeresztre is nyaralni és ebből aztán egy egész világ lett...
Fél 5 körül mentek el, utána vártuk még a család másik felét is a gyerekekkel egy szalonna sütésre, de sajnos nem tudtak jönni végül.
Fura volt Buksi nélkül ébredni, nem ugatott fel méltatlankodva 6 óra után, hogy "gyertek már ki, unatkozom", így majdnem elaludtunk. 7,45-kor eszméltünk, ami azért volt izgalmas, mert 8-ra beszéltem le a 2 liter kecsketejet, hogy legyen még erre a két napra. De sikerült elkészülni, odaérni időben.
Ma sajnos ismét borús időre van kilátás, talán esni is fog. Érdekes, hogy mennyire fontos tud lenni az időjárás, ha az ember kint van- a házon kívül többnyire. A betervezett munkák szempontjából sem mindegy, hogy esik-e az eső vagy sem, s bár ezek a munkák megvárnak bennünket, azért jó lenne legalább egy részét elvégezni idekint.lőre kigondolt feladatok helyett lettek mások- azokat elvégeztük, de a terv nem úgy alakult, ahogy kitaláltuk eredetileg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése