Álomutazás- "első " élmények

Az ember életében rendkívül sok "első élmény" fordul elő. Egy ilyen utazás során pedig halmozottan jönnek elő a lehetőségek az új dolgok megélésére. Nem volt ez másképp velünk sem.

Kezdjük rögtön az utazással: ilyen hosszú útra és ekkora repülővel még nem mentünk. Kihívás volt valóban- a nem-alvás, az egy helyben ücsörgés, "mitcsináljak"..., filmek, olvasás stb. De szerencsére ez a légitársaság a megbízhatóbbak, a kényelmesebbek közé tartozik, és  a személyzet a maga 15 fős nagyságával...Hát igen, így is lehet.
Aztán rögtön itt van az Egyenlítő és az időjárás- kilépve a terminálról szinte orrba vágott a meleg
 ( 32 C) és az óriási páratartalom ( 90% felett). Csak pihegtünk. Azt megélni, hogy nem csinálok semmit és csorog a szempillámon a víz :) nem semmi "méregtelenítés"- mondjuk pont ennek volt az ideje. Délkelet - Ázsia önmagában egy csoda, annyira más a kultúra, a mentalitás, a gondolkodás. Egy helybeli vezető segítsége nélkül megérteni sem lehet, hogy mit miért tesznek. De nekünk szerencsénk volt. Gede mindent elmesélt és olyan kérdésekre is válaszolt, amit máshol meg sem mertem volna kérdezni.
Az Indiai-óceán - amit mi láttunk belőle- olyan tiszta és olyan türkiz, hogy olyan már nincs is. A motorcsónakozás az óriási hullámokon- mint első élmény- én azt hittem, nem vagyok tengeri beteg, de van az a szint, amikor mégis úgy tűnik...

Sznorkelezés a mantáknál- korábban azt sem tudtam, mi a csudát jelent , de az uszonyos, pipás felszíni búvárkodás kipróbálása számomra inkább pánik volt a javából. Mivel ezekből még egyik sem volt rajtam, fogalmam sem volt, hogyan is kell ezek segítségével a vízben- hullámok között- boldogulni. A pipám nem jól állt, nem levegőt, hanem a sós vizet ( és nagyon sós) nyeltem csak, de volt egy pillanat, amikor sikerült megélnem azt, amit a búvárok: csend és a tökéletes természet, az Óceán és a manták, ezek a hihetetlenül csodás óriási növényevő ráják, ahogy lassan, békésen úsznak körülöttünk. Persze mindez csupán egy pillanatig tartott, mert ismét csak a sós víz jött a számba és nem a levegő. De megérte.
Első motorozás- én még soha nem ültem motoron, sem utasként, sem vezetőként- így amikor csak ez az egyetlen közlekedési eszköz állt a rendelkezésünkre, hogy eljussunk a szállodáig a szigeten, hát nem sokat gondolkodtam- úgy voltam vele, más is túléli, sőt, itt még a gyerekek is ezzel közlekednek, hát hajrá, legyen. Élveztem, bevallom. Odáig jutottam, hogy meg kellene tanulni itthon...
Láttuk a Tejutat az egyik este és tökéletesen mutatta magát az Orion- ez is óriási volt, hiszen itt nagyon ritkán látható. Ez a déli félteke előnye :)

Az ételek finomak, fűszeresek- de a helyiek figyelnek arra, bírjuk-e a csípőset, mindig megkérdezik rendelésnél. Az is igaz azonban, hogy ezeket is el lehet készíteni pocsékul- ebben is volt részünk, pedig nem vagyunk kötözködőek, válogatósak. Ott tartózkodásunk alatt annyi rizst és csirkét ettünk, hogy most egy ideig biztosan másra vágyunk. És a gyümölcsök sokszínűsége!


Hintázás a parton-milyen jó újra gyereknek lenni egy kicsit- őrületes érzés, amikor az Óceán hullámai simogatják közben a lábam. A folyamatosan dübörgő moraj a hullámok miatt, amivel állandóan figyelmeztet őrületes, döbbenetes erejére éjjel-nappal.

És a "non plus ultra"- találkozás egy valódi helyi "gyógyítóval", aki nem más, mint a már említett filmben szereplő- és valódi - gyógyító fia, aki maga is gyógyító és ott, ahol a filmet is felvették . Számomra ezt megélni minden álmomon túltett.