 |
| Csokiüzem az erdő mélyén |
Jó másfél órás autózást követően értünk el arra a védett területre, ahová a kakaóültetvények és az elefántok miatt nem mehetnek autók. Egy rendkívül modern ,"látogatóbarát" létesítmény tárult a szemünk elé, ahol bemutatták a csokoládékészítés folyamatát a kakaóbabtól a késztermékig, kóstolhattunk forró csokit és jeges csokit, készíthettünk saját pralinét 35%-os csokoládéból általunk kiválasztott egyéb hozzávalókból. Az enyémben kávészemek és hibiszkuszvirág bújnak meg.
A kakaóról: kétféle kakaóbab létezik, az egyik éretlenül zöld, éretten sárga színű- kevésbé intenzív ízt ad, nem annyira szeretik csokoládénak, míg a másik fajta éretlenül lilás színű, éretten pedig piros - ez karakteres ízével kiváló csokoládé- alapanyag. Mi is ezzel dolgoztunk. A kakaócserje egy folyamatosan termő növény, melyen az érés minden fázisában találunk termést, sőt virágot is. Hihetetlen látni, hogy az egész folyamat nyomon követhető egy növényen.
A kakaóbabból egy viszonylag hosszú folyamat után lesz csokoládé, amit élvezhetünk. Először is, leszedést követően vízzel felöntve 24-48 óráig fermentálják, majd a napon szétterítve megszárítják, pörkölik és megőrlik a "babban" lévő kakaót. Mivel ennek kifejezetten magas a zsírtartalma ( kakaóvaj) így szárazon kezdik el keverni, ám rövidesen krémes állagúvá válik az egész. Ez a keverés 48-72 óráig is eltart. Víz nem kerül bele, csak a hozzáadott fehér és barna cukor aránya változik.
A 32 %-os csokoládéhoz már tejpor is kerül. A fehér csokoládéban csak kakaóvaj, tejpor és cukor van- kakaópor nincs. A keverést követi a temperálás 28-30 C-ra , ez biztosítja a selymességét, a finom ízét az elkészült csokinak.
Azt már nem is merem elárulni, még hányféle csokit volt alkalmunk kóstolni , mindegyik elképesztően finom volt és bizony nehézzé tette számunkra kiválasztani, hogy melyikből is hozzunk haza ajándékba. Elárulom, nem 1 kg lett, ami sikeresen hazajött velünk végül😉
S ha már ott voltak körülöttünk, hadd meséljek kicsit az elefántokról is: Balin nem őshonosak, sőt egyáltalán nem élnek. Ez egy védett rezervátum volt, ami a fajtamentésre szakosodott. Sajnos az orvvadászok Indonéziában is előszeretettel vadásszák őket az agyarukért, ami nemsokára a kihalás szélére sodorná az ázsiai elefántokat. Vállalkozó kedvűek felülhettek az elefánt hátán lévő kosárba is vagy akár meg is etethették a kicsiket ( hát már azért nem voltak annyira kicsik ...) egy előre összeállított gyümölcsválogatással - persze jó pénzért. Mi csak egy fotót szerettünk volna, de majdnem a ruhám bánta- az egyik kölyök megkívánta és alig akarta elengedni, csak egy csöppet volt erőszakos.
Amúgy Balin vadon az erdőkben csak makákó majmok élnek, szarvas, őz persze sokkal kisebb méretekben, ragadozó nem igazán- macskafélék sem, a gyíkfélék a közeli Komodón élnek. Döbbenet volt azt hallani, hogy egy varánusz akár 9 km-ről is képes kiszagolni a vért, így az éppen menstruáló nők nem tehetik be a lábukat a szigetre...saját érdekükben. A méretük valóban akkora, hogy egy embert simán megesznek. Több turista is eltűnt már ott, mert nem volt kellően elővigyázatos.
De szerencsére Balin ilyen veszély nem fenyegetett 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése