Falusi porta nincs nyári konyha nélkül. Gyermekkorom nyarait a falusi nagyszüleimnél töltöttük a húgommal. Az Élet a nyári konyhában zajlott. Mindent ott csináltak, sütöttek, főztek, dagasztottak, tésztát gyúrtak, nyújtottak, befőztek és sorolhatnám tovább. Természetes volt, hogy nekünk is lesz.
Említettem már, hogy fordítva építkezünk. Az elsők között kezdtünk el azon gondolkodni, hogy milyen legyen a ház mellett felépítendő NYÁRI KONYHA. Természetesen olyan, ami egységet képez a leendő házunkkal, kiegészíti azt. Mivel véletlenek nincsenek, mondhatnám: a sors küldte szembe velem a hirdetést: Egy 140 éves erdélyi 40 nm-es boronaház eladó. A hirdető képet is mellékelt és mivel sok skanzenben jártam és tudom, hogy könnyen szétszednek, lebontanak öreg házakat hozzá értő mesterek, majd az alkotó elemeket megjelölve máshol újra összerakják hibátlanul, simán el tudtam képzelni, hogy ez akár nálunk is megvalósulhat. És még értéket is mentünk. Többszöri nekifutást követően egyeztettünk az eladóval, aki még ezután ment ki Erdélybe, hogy szétbontsák és kamionra pakolva hazahozzák Magyarországra több hasonló épülettel együtt. A két helyiségből álló kis épület jó választásnak tűnt a nyári konyhánk kialakításához. Mivel mi is egy modern, tornácos parasztházban gondolkodtunk, egymással szembefordítva a két épületet biztosan meg lehet úgy építeni az egészet, mintha mindig együtt álltak volna ott.
A boronaház augusztusban került Magyarországra, Becsvölgyére (Zala megye), ahol a többiből egy mini Erdélyt szeretne kialakítani az Erdélyből ideszármazott eladó. Szóval nekünk is oda kellett menni érte- ez 2 útba került és nem kevés izgalommal járt, különösen a szállítás napja, hiszen az utolsó pillanatig nem volt megfelelő eszköz az összehalmozott, nagyjából rendszerezett faanyag felpakolására a megrendelt kamionra.
Emberi erő még csak-csak akadt, de nagyon kellett volna gép is. Mindent megmozgattunk, és bevetettem az emberi rábeszélőkémet is- a helyi polgármester végül megszánt bennünket, kisegített a rakodó gépével a legutolsó pillanatban. ( A kamion már el akart menni, mivel nem lesz rakodás...) A faanyag szerencsésen eljutott Nógrád megyébe, a portánkra, ahol már nagyon vártuk, lepakoltuk és közel 10 hónapig letakarva várta a sorsát. Közben kimérés, engedélyezés,alapozás és szervezés - végül augusztus legvégén családi segítséggel és egy szakember irányításával elkezdődött a "legózás", a meglévő faanyag helyének a megkeresése. Jó mulatság, férfi munka volt... A Kalotaszentkirályon rárajzolt jelölések nem mindenhol voltak egyértelműek és csak az ott készített részletes rajzokra, valamint a rengeteg fotóra hagyatkozhattunk. Természetesen volt , amit ki kellett cserélni, ehhez a faanyagot még az "őrület előtt" megvásároltuk, letároltuk. Ezek a boronaházak nem egyen méretű gerendákból állnak, nem szögelték a fákat, hanem csapolták, nem nagyon van bennük szabályos párhuzamos , sem derékszög, ahogy sikerült, úgy rakták össze, pontosabban ahogy adta magát... Vannak helyenként hézagok a falat alkotó gerendák között, amit majd ki kell tölteni valamivel, és az egyenetlenséget el lehet majd tüntetni a még ránk váró vályogozással kívül, belül. A házra pont ma került fel a tető teljesen 😊, így már látszik, milyen is volt és milyen is lesz majd nekünk. Mi még egy kicsit alakítunk rajta, már a tető is félig erdélyi, félig palóc , hogy illeszkedjen a faluba, és kap egy plusz ablakot is, ami természetesen pont olyan lesz, mint a már meglévő.
Vályogozás- elmentünk egy kiskunsági tanyára is, ahol egy hétvégén keresztül tanultuk, gyakoroltuk magát a vályogozást, a Construmán pedig sikerült az ország vezető vályogos mesterével is találkozni, aki szintén segítséget ajánlott fel hozzá. Ellátott bennünket jó tanácsokkal is. Szerencsések vagyunk, hiszen a talajunk eleve agyagos, s bár nem igazán ez a jó vályogtalaj, de van a környéken jó alapanyag, nem beszélve a sok bontott vályogtégláról, amit már kaptunk a faluból és újra fogjuk hasznosítani ehhez a projekthez.
Ahogy telt az idő és emelkedett a házikó fala, végig az járt az eszemben, ami manapság nagyon sok embernek segít a mindennapok megpróbáltatásaiban- gyakorlatilag mindenki képes lenne megépíteni a saját házát, ha nem lennének korlátaink. Ezek: a jogszabályok, amik nagyon sokszor gúzsba kötnek, a saját magunkról alkotott téves kép ( kishitűség- úgysem leszek képes rá), a nagy igények, amik korántsem a szükségleteinket tükrözik és még sorolhatnám. A kevesebb valóban elég és a kifogásként felhozott érvek megoldása nagyon sokszor tényleg nem a pénz. Nem ezen múlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése