Anyanapra...

Anyává válni és anyának lenni: nemes egyszerűséggel- megfoghatatlan és nagyszerű, csodálatos élmény.

Minden évben eljön május első vasárnapja, amikor dedikáltan is ez az érzés kering a levegőben és az éterben egész nap. Ilyenkor én is kicsit elérzékenyülök fiaimra nézve és gondolataim valahol a múltban keresik AZT a bizonyos pillanatot- amikor valóban ANYA LETTEM!
De valahogy mindig mást élek meg annak és más tűnik sorsdöntőnek ebből a szempontból- hiszen életünk során több ilyen pillanat létezik.
Anyává válni- fizikailag valóban a fogantatás pillanatától kezdődik és valahol a gyermek születésének pillanatában egy csúcspontot ér el, ugyanakkor ez egy hosszú folyamat, aminek csupán egy állomását jelentik az előbb leírtak.
Számomra az anyaság egyet jelent  a valódi felnőtté válásommal is, hiszen elsőszülöttem érkezésekor veszítettem el édesapámat...Ő még láthatta az egy napos, első FIÚ unokáját, de a valódi csodát már nem élhette meg velünk, velük, tragikusan hirtelen ment el, űrt hagyva bennem és milyen hihetetlen, fiaimban is. Nekik is hiányzik, pedig nem ismerték...
Néhány évvel később aztán az anyaság - egyedülálló szülőként- már más minőséget is kapott, hiszen a mindennapokban ötvöznöm kellett az anyai szeretetet, odaadást az apai szigorral, határozottsággal. Bevallom, nem volt könnyű...
De anyaként élhettem meg a mindennapok szépségeit, az első biciklizős kísérleteket, a szülinapi zsúrokat, az apróbb baleseteket, az éjszakai virrasztásokat, az esti közös olvasásokat, az óvodai ünnepségek könnyes, szipogós versmondásait, az iskolai sikereket és kudarcokat. a szülői értekezleteket, az aggódást egy-egy vizsga vagy akár egy kimaradós buli miatt...Ezt az érzést most sem cserélném el semmi másra.
Anyának és szülőnek lenni- ahogy neves toxikológusunk mondja- a világ legextrémebb extrém sportja.( ő a gyereknevelésre gondol, ám ide is jól illik) A kimenetelt mindig csak remélni tudjuk. De megéri kockáztatni, mert ha sikerrel járunk, a legnagyszerűbb embereket adhatjuk a világnak: a gyerekeinket! S hogy mi a recept? Nem sok: szeretet, odafigyelés, megértés és hit bennük.

Ugyanezek a gondolatok járnak a fejemben akkor is, amikor Édesanyámra gondolok, a szoros kapcsolatunkért csak hálát adhatok a sorsnak... Őt a main kívül a saját születésnapomon szoktam külön köszönteni, hiszen az ő anyává válásának kezdete ez a dátum... Isten éltesse még sokáig erőben és egészségben!  Szeretlek Anyukám! :)