2017. február 24., péntek
Felújítás- megújulás....
A közelgő tavasz- és valóban közeleg erősen :)- testünk és lelkünk megújulásának időszaka, hiszen az utána következő hónapok munkával telnek majd, amire fel kell készülni. Nálunk azonban a már erősen "nagykorú" házunk részleges felújítása is esedékessé vált. Mikor máskor fognánk hozzá?...
2016. október 26., szerda
Felnőnek a gyerekek
Holnap nagykorú lesz a kicsi fiam is. Nehéz megélni- nekem különösen- hiszen egy korszakot lezárunk az esti órákban, nincs több "gyerek" a családban, mert a legkisebb is felnőtt lesz immár.
2016. október 16., vasárnap
Mire jók az őszi hónapok?
Alig ért véget a nyár- néhány héttel ezelőtt még közel 30 fokos napi csúcshőmérsékletet mértünk- és mi máris a karácsonyra készülünk. Nem csoda, hiszen a boltokban már minden az Adventről, az ajándékozásról szól- jó egy kis Mindenszentekkel ill. "Halloween"-nel megtűzdelve...
2016. augusztus 24., szerda
Kell egy hely...
Ez az igény talán már évekkel ezelőtt megfogalmazódott bennem, ám csak most tud valódi lehetőségként megjelenni az életemben.
2016. augusztus 22., hétfő
Életmód Tábor- de kinek?
A kérdés leginkább a 2. éve zajló, már 4 tábort megért program kapcsán merült fel sokakban. Miért van szükség egyáltalán rá, mit is takar valójában?
2016. augusztus 12., péntek
Ha egyszer időm lesz...
Mindenkinek van - biztosan tudom- olyan listája, ami a be nem fejezett, el nem végzett dolgokat tartalmazza és amelyek előtt a címben szereplő néhány szó áll...
Az enyém így folytatódik:
- befejezem a megkezdett könyvek elolvasását- van belőle jó néhány;
- rendszerezem a családi fotóalbumot- a számítógépeinken több ezer fotó vár a jóváhagyásra, nyomtatásra válogatásra;
- átválogatom a pincében lévő dobozaimat- a bennük lévő "emlékek" egészen a gyerekkoromig repítenek vissza, nehéz elengedni bármit is- ezt tanulnom kell még;
- sajtot készítek házilag- vagy legalábbis megpróbálom, ez is az önellátáshoz vezető út egyik állomása a kenyérsütés és a szappanfőzés után :) ;
- kitalálom, mi legyen a több tucat VHS kazettával- a videolejátszónk sem nagyon működik már és a filmek többsége online is nézhető;
- befejezzük a telken álló kis ház felújítását- lassan, de biztosan és lelkesen csináljuk, mi magunk. Itt nem számít, ha valami nem lesz tökéletes, az a lényeg, hogy a két kezünkkel történik és a tudat, hogy meg tudjuk csinálni;
- megtanulok végre tisztességesen angolul, németül és olaszul- egyik sem megy jól, de valahogy mindenütt megértetem magam, ami nem mindig elég;
- átrágom magam végre a legújabb, legnagyobb szakkönyvön- csak részek átolvasására volt eddig alkalom, az egész tükrében ér valamit igazán;
- egy újabb szakterületet sajátítok el- minél többet tanulok, annál inkább érzem, hogy még több kell ahhoz, hogy valóban megérthessem az ember működését...
A listát sorolhatnám még órákig, hiszen folyamatosan azt érzem, valamit kihagyok, valamit elfelejtek, befejezetlenül hagyok. DE így van jól! Tervek, feladatok nélkül nem én lennék, és nem lennék. Folytatni ér!
Az enyém így folytatódik:
- befejezem a megkezdett könyvek elolvasását- van belőle jó néhány;
- rendszerezem a családi fotóalbumot- a számítógépeinken több ezer fotó vár a jóváhagyásra, nyomtatásra válogatásra;
- átválogatom a pincében lévő dobozaimat- a bennük lévő "emlékek" egészen a gyerekkoromig repítenek vissza, nehéz elengedni bármit is- ezt tanulnom kell még;
- sajtot készítek házilag- vagy legalábbis megpróbálom, ez is az önellátáshoz vezető út egyik állomása a kenyérsütés és a szappanfőzés után :) ;
- kitalálom, mi legyen a több tucat VHS kazettával- a videolejátszónk sem nagyon működik már és a filmek többsége online is nézhető;
- befejezzük a telken álló kis ház felújítását- lassan, de biztosan és lelkesen csináljuk, mi magunk. Itt nem számít, ha valami nem lesz tökéletes, az a lényeg, hogy a két kezünkkel történik és a tudat, hogy meg tudjuk csinálni;
- megtanulok végre tisztességesen angolul, németül és olaszul- egyik sem megy jól, de valahogy mindenütt megértetem magam, ami nem mindig elég;
- átrágom magam végre a legújabb, legnagyobb szakkönyvön- csak részek átolvasására volt eddig alkalom, az egész tükrében ér valamit igazán;
- egy újabb szakterületet sajátítok el- minél többet tanulok, annál inkább érzem, hogy még több kell ahhoz, hogy valóban megérthessem az ember működését...
A listát sorolhatnám még órákig, hiszen folyamatosan azt érzem, valamit kihagyok, valamit elfelejtek, befejezetlenül hagyok. DE így van jól! Tervek, feladatok nélkül nem én lennék, és nem lennék. Folytatni ér!
2016. augusztus 10., szerda
"Erdőfürdő"
Hm, ez egy új fogalom talán? Nem hiszem, csupán újra tudatosítani kell a lelkünkben, hogy a Természet részeiként pont a Természetben érezhetjük a legnagyobb harmóniában magunkat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

