"Betakarítás"

Az ősz kezdete- és a nyár vége is természetesen- a nyár gyümölcseinek, a gyümölcsök csodás zamatának, színeinek tobzódásával és mindezek télire való konzerválásával telik-legalábbis nálunk.
Ezt a hagyományt, amit a nagyszülőktől, szüleimtől kaptam, nem tudom és nem is akarom elengedni, elfelejteni, annak ellenére, hogy manapság nem sokan értik meg, mire is jó órákig állni az amúgy is meleg konyhában a forró lábas mellett és szintén órákig mosogatni, főzni a befőttes üvegeket mintegy "bevezetésként", amikor a boltban is meg lehet vásárolni mindent szinte fillérekért.
Hát kérem, annak a befőttnek, lekvárnak sosem lesz olyan íze, mint amit mi főzünk. Hiszen abban benne van a szeretet, a gondoskodás a családomról, és ez már önmagában is kiváló ízesítő alapanyag, arról nem is beszélve, hogy amit én készítek, abba tudom, hogy mit is teszek bele, nem zsákbamacska az üveg tartalma...Többnyire...Persze van olyan is, hogy nem érkezek felcímkézni, évekig a kamrapolc lakója és amikor ráakadok, fogalmam sincs, hogy barack, körte vagy birs, ami benne van...Az évek pedig csodákra képesek.
Az üstben 24 óráig főtt- cukor nélküli szilvalekvárnak összehasonlíthatatlan íze, aromája van és én hiába próbálom "utánozni" az öntöttvas lábas és a sütő kombinációjával, az sohasem lesz olyan. Pedig órákig állok felette... És ez csak egy példa a sok közül.

Manapság nem divat befőzni, pontosabban sokan hajlanak az egyszerűbb megoldások felé. Én nem! Azon dolgozom, hogy amit lehet, meg tudjak oldani, el tudjak készíteni otthoni keretek között, ne függjek senkitől vagy legalábbis minél kevésbé. Épp eléggé függ az életünk mások jó vagy rossz ötleteitől, döntéseitől... Valaha édesanyám sem hitte volna, hogy én leszek az, aki már-már szenvedélyesen igyekszem visszahozni a gyermekkor ízeit, technikáit, én fogok "disznóvágást" rendezni és végigcsinálni a családdal, mert igenis meg akarom tanulni. Sütöttem már kenyeret is-sajnos nem kemencében, "csak a sütőmben" és most a sajtkészítéssel ismerkedem. Mert szeretjük a finom sajtot és a házi készítésűnek ebben sincs párja.
Hiszem, ha ismét a valódi ízek vennének körül bennünket, a sok evészavaros gyerek is újra jóízűen enne, kevesebbet betegeskednénk, valódiak és boldogabbak lennénk. Persze tudom, hogy mindent nem lehet ugyanúgy és olyanra elkészíteni, de ha már közelítünk hozzá, az is óriási eredmény.

Mostanában a régiek mellé új ízek és ízkombinációk kúsztak be észrevétlenül, egy- számunkra legalábbis új módon- édes, csípős, fűszeres mix, a chutney (csatni). Tavaly sok őszibarackot kaptam és a befőtt és dzsem mellett ki kellett találnom valamit a konzerválásra. Véletlenül akadtam rá és soha nem gondolt sikere lett annak a néhány üveg őszibarack csatninak. Az utolsót féltve őrizgettük mostanáig, hogy biztosan jusson belőle. Az idén szinte minden, kezembe kerülő gyümölcsből főztem ilyen fűszeres csodát és még nincs vége...Húsok mellé kiváló kiegészítő- ha valaki nem idegenkedik az új ízharmóniáktól. Nálunk szerencsére vállalkozókedvű a család- vagy nem mernek nemet mondani, eddig még nem derült ki 😉😉
Csak bátorítani tudok mindenkit az újak kipróbálására is, hiszen lehet, hogy később ezekből lesznek a "régi ízek" és a hagyomány így lesz valóban élő, ha néha teszünk is hozzá valami egészen egyedit...