Minden elválás egy szakasz lezárását jelenti az életünkben. Egy szakaszét, amely "fénykorában " még maga volt a csoda, de valahogy elromlott. Megváltoztak a körülmények- mondják sokan, de leginkább mi változunk vagy leszünk azzá az idő során, amik valójában vagyunk. Hiszen egy új szerelem elején még mindenki a legjobb formáját próbálja mutatni, sokszor eltitkolva a kevésbé vonzó tulajdonságokat. Ami átmenetileg működik, az hosszú távon rombolóvá válhat- és válik is legtöbbször. A szakítás mindig fájdalommal jár. Annak is,aki látszólag jól, sőt nagyon jól viseli az egészet. Higgyük el, kompenzál...
De meg kell élni, és meg kell érteni, miért is történt, hogy tanulhassunk belőle a későbbiek során, esetleg ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. Érdemes hónapokkal később, már higgadt fejjel is visszatekinteni az egészre, mert olyankor már kicsit távolról tudjuk szemlélni magunkat és a másikat is abban a kapcsolatban, a tanulságokat így tudjuk levonni belőle. És ez visz tovább, ez fog építeni bennünket.
Lehet haragudni a másik félre, de ha magunkba nézünk, őszintén látnunk kell, hogy bizony bennünk is van-volt hiba, nem lehet csupán a másikat okolni a történtekért. Meg kell próbálni azt meglátni az egészben, hogy mit is jelentett számunkra a kapcsolat, mi volt benne a szép, a jó...Mert biztosan volt. Ez lehet egy közösen megélt élmény, lehetnek akár a közös gyermekek. Már csak miattuk is érdemes átgondolni az egészet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése