2023. február 26., vasárnap

Valami jön...

 Érezzük a levegőben, a zsigereinkben, hogy rövidesen itt a tavasz. Tél vége felé már mindenki a kicsit jobb időt, a több napsütést, a kerti munkákat, a kirándulásokat várja. Vágyjuk a meleget, a világosságot. Milyen jó is, hogy délután 5 óra felé még nincs sötét, még nem megy le a Nap!!!Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy korai még a tavaszt emlegetni, hiszen érhetnek meglepetések bennünket-ahogy az elmúlt évek évszakváltásai is bizonyítják: hónyuszi építés húsvétkor és hóhelyzet március 15-én...


Ahogy reggelente járok etetni a kutyusainkat, a "falkát" , nem győzök betelni a madarak hangjával, hiszen egyre többen és egyre erősebben jelzik , érzik a tavaszt a levegőben. Figyelem, ahogy az etetőinkben egymást váltva kosztosként megjelenik a barátcinege, a széncinke, a kékcinke, a csuszka és az őszapó, hallgatom a fakopáncsok kopácsolását a patakparti fákon- az egyik lassan kitartóan kopácsol, a másik mintha gépfegyverként ropogna . Akkor vagyok igazán boldog, ha meg is találom a hang(ok) forrását! Imádom felismerni a körülöttem lévő állatokat, növényeket. Jó tudni, hogy ismerem őket, ez egyfajta biztonságot ad. És rájöttem, hogy kell egy távcső, ha valóban látni akarok mindent- már a szemem sem a régi és ha még el is bújnak...


Többet foglalkozom a kutyáinkkal is, valahogy nekem lett erre türelmem és időm. Szükség is van rá, hiszen az egyik ebünk már idős, kissé morgós, de mivel korábban sokat tanítottuk, csak frissíteni kell a tudását és még hajlandó is együttműködni ebben 😊. A másik kettő pedig befogadott, mentett kutyaként a korábbi traumáiknak köszönhetően igénylik a szocializációt, a szeretve tanítást. Ebben természetesen nem vagyok egyedül, egy kutyakiképző segít a háttérben, most azon dolgozunk, hogy trauma nélkül tudjanak beszállni az autóba- legutóbb akkor utaztak kocsiban, amikor elhoztam őket az előző helyükről, ill. amikor Alíz kutyusunk elkóborolt egy nap után és a férjem elment érte kb 40 km-re, mert megtalálták egy hét után ... Mindegyik egyfajta traumához köthető és ezt meg kellene változtatni. Utána jöhet a valódi tanítás. Most az ÜL parancs, az etetés rendje és a labdázás, ami porondon van a birtokon, hiszen még igazán játszani sem tudtak korábban. Mondjuk, érdekes felállás, amikor a három kutya egyszerre óhajtja a figyelmemet: Buksi ráül a lábamra és a jobb zsebemet fixírozza folyamatosan, mert tudja, hogy onnan jön a jutifalat, Alíz gyakorlatilag hanyatt vágja magát előttem, hogy vakarjam a hasát és Kicsi egy ideig türelmesen ülve vár, majd odajön és a kezemet szaglássza. Neki a legnehezebb elnyerni a bizalmát. Élvezek minden percet, amit velük tölthetek. Még akkor is szánok erre egy pici időt, ha sietnem kell, mert kezdődik a rendelés vagy ha későn mentem délután és már sötét is van hozzá. Megnyugtatnak, "leföldelnek"ők is, nem csak a fák, a növények. 

Tegnap színházban voltunk ( karácsonyi ajándék a Kisebbemtől 😊 és persze nagyon jól szórakoztunk) , estefelé értünk oda a portára etetni, volt alkalmunk gyönyörködni a most még látható együttállásban( Hold, Vénusz és Jupiter talán) és csodáltuk a csillagokat, amiket most egész jól lehetett látni- az utcai fények ellenére. Ennyit, így korábban nem igazán volt alkalmunk- persze lehetne, ha az ember elmenne valamilyen  fényszennyezés nélküli helyre, amiből egyre kevesebb van sajnos, de így a saját portánkról mesés volt az egész és hihetetlen. Ezt a városban biztosan nem tudnánk...


Amikor ott vagyok, akkor az egész valómmal ott vagyok, figyelek és rácsodálkozok a bújó tulipánra vagy éppen hóvirágra, a rügyező jostára és ribizlire, átnézem az ősszel ültetett fákat, hogy nem lett-e bajuk vagy valamelyik kutyának nem estek-e áldozatul- sajnos 1-2 de- és  fejemben peregnek a képek a következő időszak történéseiról, a megvalósulni készülő dolgokról. Zoli mindig irigykedik kicsit, hogy én már látom, mi és hogyan lesz. Kell, hogy KÉPem legyen róla, hiszen akkor leszek KÉPes megvalósítani mindent, ha nem így lenne, akkor KÉPtelen lennék rá.... A magyar nyelv igen kifejező és igaz. Géczy Gábor után én is használom az előbbi összefüggést. És működik. 

Már nagyon várom, hogy teljes valómmal Kisecseten legyek, legyünk. Most még nem ott lakunk, de ha minden igaz, akkor nyáron tudunk költözni a két éve felajánlott szolgálati házba, aminek a felújítása intenzíven zajlik. Ha már ott leszünk- közel a birtokunkhoz- könnyebb, egyszerűbb lesz ott ténykedni is, figyelni az állatokra és a kerttel együtt élni. Most még fejben és limitált időben, de rövidesen teljesen. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése