És jó ott lakni? Jól érzitek Magatokat? Nem bántátok meg?

 Ezek a kérdések és az ehhez hasonlók rendszeresen felmerülnek, előkerülnek akkor, amikor a régi, a "városi" ismerősökkel találkozunk. Valamiért 3 év után is nehéz elhinni másoknak, hogy mi jól vagyunk, köszönjük, a helyünkön vagyunk és nem bántuk meg ezt a lépést! Egyáltalán nem!Sőt! Hamarabb kellett volna! 

Ezért úgy döntöttem, leírom, hogy miért is jó itt élni, ebben a 200 lelkes, a Cserhát nyugati lankái között megbúvó pici zsákfaluban. Az élet itt sem könnyebb, mint máshol és persze itt sem kolbászból fonják a kerítést. De a környezet és az adott lehetőségek "emberivé" varázsolják a dolgos hétköznapokat.A falu régi lakói lassan elfogynak, más szellemiségű "újak" ("gyüttmentek") veszik át a helyüket- új közösséget alkotva.

Ide csak azok jönnek élni, lakni,akik valóban elszántak, hiszen a közművekből csak a villany és a víz található meg a faluban, az összes többit alternatív módon kell megoldani mindenkinek.És ezek az emberek megtalálják egymást, nekem is egészen újszerű élmény volt rácsodálkozni arra a tényre, hogy itt valóban van olyan gondolkodású mint én, nem vagyok UFO, nem vagyok egyedül.

A kialakulóban lévő kis közösség ereje már eddig is megmutatkozott, amikor kellett, a falu összefogott segíteni.A falunapra (Pampuska fesztivál) készülődés is egyfajta közösségi program, sokan kiveszik a részüket az előkészítő feladatokból és persze az utána következő rendrakásból is...

Minden közösség olyan, mint a vezetője. A polgármesterünk mindenben segíteni akaró, együttműködő és a munkákból tevőlegesen is részt vállaló EMBER, aki- helyi születésű és itt felnövő lévén-mindenkit ismer- a problémáikkal együtt.Ez sok mindent eldönt...megmagyaráz.

Ami számomra is nagyon vonzó volt és a mai napig is az, hogy ez egy VALÓDI, ÉLŐ falu annak minden hozadékával. Az állatok jelenlétével, a jellegzetes hangokkal, a napi problémákkal, amik többnyire a földről, a kertről szólnak. Ami máshol csak állatsimogatóban látható, nálunk az élet részét képezi: tyúkok, kacsák, libák, birkák, kecskék, mangalicák,nyulak,  tehenek, lovak- minden van, még páva is.És persze kutyák és macskák is- utóbbiak egész szép számban. Talán így a rágcsálókból is kevesebb akad, ami nem hátrány. Változatos a madárvilág-rendkívül élvezem, amikor új fajtát fedezek fel a portánkon: cinkék(többféle), rigók, barázdabillegetők, rozsdafarkúak, vörösbegy, őszapó,csuszka, zöld küllő, szajkó és persze a ragadozó madarak is, akikre én kicsit máshogyan tekintek, hiszen féltem tőlük a saját állataimat.

Az életritmusunk is ehhez az életformához igazodik már, hajnalban kb. a nappal kelünk/kelek és azonnal megyünk az állatokhoz- a baromficsapatot ki kell engedni, friss vízzel és élelemmel kell ellátni, az őket és a portát vigyázó kutyák is éhesek természetesen, akiket szintén meg kell etetni. A baromfiak  ( 3 generáció a csibékből- ennek 2/3-a saját nevelésűből saját keltetés kotlóssal, 2 generáció a futókacsákból szintén a tojók által keltetve) összesen 37 jelenleg, napközben is kap friss vizet és némi elemózsiát, hiszen mindig éhesek 😊

Nekünk ez óriási dolog, persze másnak, aki ebben nőtt fel (megjegyzem, manapság ebből van kevesebb) ez természetes. Még mi is tanuljuk az egész folyamatot és élvezzük ennek az életnek a
sokoldalúságát. Ami természetesen néha veszteségekkel is jár, de ez az élet rendje. Az állataink csak részben házi kedvencek, "nekünk dolgoznak", tojást adnak és rövidesen néhányan a csapatból felhasználásra is kerülnek, hiszen ezért tartjuk őket. De hiszem, hogy jó életük van és mi is hálásak vagyunk feléjük azért, hogy vannak.

Falun más a tempó is, nem igazán van miért sietni, rohanni, hisz minden és mindenki megvár.               A természetet nem lehet siettetni. Emiatt sokszor hiába tervezünk előre( tennivalókat, programot) az újratervezés is a mindennapok része stabilan. Megtanultunk el-és átengedni dolgokat. Az élet úgy hozta, hogy a közelmúltban újabb feladat jelent meg előttünk, 3 ouessant törpebirkát ajánlottak fel nekünk (csak jövőre terveztük őket), mivel jó helynek látszott a "birtokunk" és persze- sok gondolkodás után- elfogadtuk a felajánlást. Így "Szőke", Lilike és Rozinante a csapat részét alkotják és nem kizárt , hogy pár hónap múlva újabb jövevényekkel gyarapodunk általuk 😊. 

Van egy sajátos ritmusa a napjainknak, ami nagyon jó és tervezhető mindezek mellett és ellenére...Volt, aki megjegyezte, hogy milyen jó nekem reggelente, mert mire megetetek mindenkit, addigra fel is ébredek és rá is hangolódom a napra. Igen, ez valóban így van és nagyon élvezem. Hosszú percekig figyelem az állatokat, szánok időt mindenre és mindenkire.

Szerencsésnek érzem magam, mert most az ősz beköszöntével a saját portámról hallgathatom a szarvasbőgést ( 3 dombról körben szólnak a bikák)és figyelem az ilyenkor  gyakori lenyűgöző égi jelenségeket 😊.

Jól vagyok. Jól vagyunk. A helyünkön.