Új lakók a portán! Bővülünk!

 Ilyen az, amikor az ember tervez, aztán a sors közbeszól...

A jövő évre gondoltuk az állatállomány bővítését "4 lábúakkal"- törpebirkákat álmodtunk fűnyírás céljából a több, mint 4000 nm-es területre. Ez bőven elég nekik, ha jól tudunk vele gazdálkodni. Aztán nem én kerestem meg őket, hanem ők találtak meg engem és a tervek újraíródtak.

A gazdájuk írt rám a tenyésztői, tartói csoportból, látta a bemutatkozó írásomat és a képeket az állatokról, a területről, az állatait nekem ajánlaná fel elsőként, másnak még nem szólt miattuk. Neki meg kell válni tőlük és jó helyet keres nekik- a miénk annak tűnik. Nos, volt min elgondolkodni, kértem egy kis időt, hogy átbeszéljük, hiszen nem mostanra terveztük ezt a "projektet".

De osztottunk, szoroztunk és mérlegeltünk, majd azzal a címszóval, hogy ha nem megy , még jobb helyet keresünk nekik, igent mondtunk az ajánlatra.

Szőke

A barikról tudni kell, hogy egy viszonylag ritka fajta (Ouessant törpejuh)- a világ legkisebb fűnyíróiként jellemzik őket-általában fekete vagy barna színűek- és nekünk fehérek lettek felajánlva, amik még ritkábbak! 2 másfél éves jerke és egy 7 hónapos kis kos alkotja a csapatot, kik már több, mint egy hónapja boldogítják a tyúkjainkat és a kutyafalkát. Előbbiek eleinte féltek tőlük, mert a méretük alapján kutyáknak hitték őket, utóbbiak pedig főleg kezdetben nagyon izgatottak voltak , mert konkurenciát vagy prédát vagy idegent láttak bennük, amit nehezen tudtak kezelni. Mára már mindenki lenyugodott szerencsére.Kezdetben az etetésük is kihívás volt, mert nagyon mást ettek korábban ahhoz képest, amit mi nekik szántunk, de azt is megszokták viszonylag hamar, néha kicsit mohóságukban túltolva az abrakot, ami persze emésztési gondokhoz is vezetett az egyikőjüknél. 

Rozina és Lilike

A kezdeti tyúkudvarra történt bezárásuk után már külső területet is elkerítettünk a számukra, elindult a "fűnyírás " a szó minden értelmében. Vicces volt látni, ahogy a zöld füvet szinte filmes gyorsított felvételnek megfelelően habzsolva ették az első napon...😊 Azóta újabb területet kaptak...

Amúgy nagyon aranyosak és bár alapvetően nem voltak kézhez szoktatva, a kis "aranyfürtös" kos (Szőke nevet kapta tőlünk)és Lilike a kisebbik jerke szívesen jön simiért,vakargatásért hozzánk. A nagyobbik jerke (Rozina) még félős, bizalmatlan, őt szerintem a megfogásuk és az utazás nagyon megviselte. De egyre bátrabb napról-napra. 

Ugyanolyan teendők vannak velük, mint a hagyományos fajtákkal, az éven esedékes körmölés, nyírás, féreghajtás már megvoltak, legközelebb jövőre, ellési időszak környékén esedékes minden. Év végén vagy a jövő év elején aztán nem kizárt, hogy kis bárányoktól lesz hangos az udvar, hiszen jó eséllyel vemhesek - furán gömbölyödnek-és elleni fognak mindketten.

A picik aztán új gazdákhoz kerülnek majd, már most lenne vevő rájuk a környéken, nagyon népszerűek a hobbi tartók körében. 
Az új feladat aztán új igényeket is támaszt- folyamatosan villanypásztoros kerítés készül, a kis fákat is meg kell védeni, mert természetesen mindent is megennének, szénáról kell gondoskodni és szemes takarmányról télire. Újfajta kihívások számunkra, de a másfajta élet ezt hozza magával. Megbirkózunk vele, azt hiszem. Már tudjuk mit és honnan kell és lehet beszerezni. 

A családunkhoz tartoznak és a családjáról az ember gondoskodik.