Előadás a SZER-telen életért...

Iskolaorvosként és gyermekorvosként a napi munkám részét képezi az, hogy gyermekekkel beszélgetek, előadást tartok régi iskolámban. Évek óta részt veszek az iskola által szervezett Egészségmegőrző Hét rendezvényein, pontosabban az osztályfőnöki órákon tartok adott témákban előadást.
A témák szinte mindig hasonlóak, korcsoporttól függően kerül előtérbe a dohányzás, az alkohol vagy a drog kérdése. Ma az utóbbiról kellett beszélnem.
Nagyon sokat "agyaltam" azon, hogy mivel, milyen "felütéssel" indítsak az elején, hiszen a célom a figyelem felkeltése, később pedig a megtartása kell, legyen. Gimnazistaként egykori magyar tanárom, Suba tanár úr révén alaposan megtanultuk a fogalmazások szerkezetét, íves felépítését- ma is ezt alkalmazom , ha lehet, mindenhol.
Szóval felütés... Felkészülésem során látóterembe került egy 5 perces kis animáció, ami a kevesebb több elvét követve, rendkívül szemléletesen magyarázta el szavak nélkül a függőség kialakulását. Ezt a filmecskét vetettem be indításnak. És nem csalódtam, a gyerekek megértették és pontosan azt értették, amit ki akart emelni a film készítője,. Bárkinek ajánlom!  Kivis kisfilm 

Az előadás során az volt a célom, hogy ne szárazan tájékoztassak, azt úgysem jegyzi meg senki, maximum az marad meg benne, hogy már megint ellóghattunk egy órát, és különben is minek figyelni...Már mindent tudunk.
Sokszor hallottam dr. Zacher Gábort is előadni ebben a témában, de valahogy mindig arra lyukadt ki: a drogprevenció nem ez, nem az előadásokkal fogjuk megelőzni, kivédeni ezt a problémát. És igaza van! Gyakran már csak az előadás hatására is kipróbálják a fiatalok, nem rettentik el őket a felvázolt szövődmények, uram bocsá' a halálos kimenetel sem. Akkor mit tegyek? Nekem erről kell beszélnem úgy, hogy valami megmaradjon bennük. Beszéltem a gyerekeknek a kábítószerek káros hatásairól, képeket is mutattam nekik, de úgy hiszem, a legnagyobb hatást mégis egy könyv felolvasott részleteivel tudtam elérni. A "Kérdezd meg Alizt!" című napló-könyv ide passzoló sorairól van szó... A könyv egy 15 éves, függővé váló lány naplója, nagyjából egy év történetét meséli el, elég erőteljes, szemléltető módon. Bár a gyerekek nevettek néhány mondaton, ledöbbentek azon, hová fajulhat egy ártatlan "kóstolás". Ez valóban hatással volt rájuk.
Amióta házi gyermekorvosként dolgozom, folyamatosan dilemmát jelent számomra, milyen módon tudnék hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen városunkban a szerhasználat, ne akarjanak a fiatalok a drogokhoz nyúlni. Számomra NEM LÉTEZIK LEGÁLIS DROG! Lehet, hogy kicsit ellenzős vagyok, de ezt vallom és hirdetem. A nulltolerancia elvével értek egyet. Gyermekeinkről van szó!

De hogy érhetjük el, hogy ne is akarják még kipróbálni sem? Ez egy igen jó kérdés. Sokszor úgy adódik, hogy a fiatal nem is tud róla, hogy kevertek valamit az italába, vagy feszültségoldónak kiáltják ki a felpörgető szert. Ezek a lehetőségek mindig ott vannak. Valahol azt lenne jó elérnünk, hogy egyáltalán ne is legyen opció számára a szer, tisztában legyen a valódi hatásaival és érezze, neki nem kell ahhoz semmi, hogy jól érezze magát egy buliban. "Mert nem attól jó egy buli, hogy másnap nem emlékszünk rá..."
Fontos a minta, a valóban stabil családi háttér, hogy tudja, a családjára mindig, minden körülmények között számíthat, az odafordulás, a ráfigyelés nélkülözhetetlenek egy serdülőnek. Az őszinte beszélgetések pedig megkönnyítik a kamaszok problémáinak megértését és későbbi megoldását.
Én csak reménykedni tudok a jobb jövőben!