Mégis, ha nem a mindennapi betevőnkért való küzdelem, munka tölti ki a napjainkat, az valahogy felszabadító érzés mindenkinek. Nem azt teszi, nem úgy és esetleg nem ott- mindig üdítő.
Aki emberekkel dolgozik nap, mint nap, annak különösen fontosak ezek a napok, hetek. Az agyunknak, a gondolatainknak is szüksége van pihenésre, regenerálódásra. Eljön az a pont, amikor már több információt, problémát nem tudunk befogadni, feldolgozni. " Deletelni" és "resetelni" kell időnként, hogy aztán újult erővel tehessük ismét azt, amihez értünk.
Nekem a valódi pihenés az, amikor tényleg elmegyek otthonról és egyszerűen csak máshol vagyok. Ez nem feltétlenül jelent külföldöt, tengerpartot vagy szállodát, nekem a hegyen lévő kis házunk is pontosan megteszi, ahol csak áram van, víz a fúrt kútból jön, de folyóvíz nincs. Mert ilyenkor valóban önmagam lehetek, nem kell azt figyelnem, mit szólnak a szomszédok, miben megyek ki az utcára- mert ki sem megyek.Ott lavórban mosogatok, a kerti zuhany vizét a Nap melegíti- már amikor :) - azt főzöm, ami éppen akad, s olykor valóban kreatívnak kell lennem. Ott vacsorára a császárszalonna paprikával, paradicsommal éppen megfelelő. Egy áramszünet esetén pedig mindig rádöbbennünk, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva a "szolgáltatóknak" és erősen gondolkodni kell mit és hogyan oldjuk meg áram nélkül. De ez sem probléma.
Elhiszem, hogy nehéz azt elfogadni, amikor a megszokott rend felborul, amikor nem az van ott a rendelőben, akit ismernek. Ilyenkor mindig türelmet kérek mindenkitől, még aki helyettem dolgozik, attól is. DE mi is emberek vagyunk, akik csak úgy tudnak folyamatosan készenlétben lenni, ha időnként elbújhatnak a világ, a telefonok, az internet elől. Néha nagyon jó "nem jelen lenni".
Mert utána többet és nyugodtabban tudunk nyújtani. És ez a célunk hosszú távon :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése