1 napos "nyaralásunk" a Zippi Farmon

 Ez is lehetne az idei mottónk: "jól emlékszem a 2025-ös nyaralásunkra, egy szombati napra esett augusztusban" 😌 

A kert,az Isten adta kert...

 Hát igen!Ezt szerettük volna, hogy legyen elég és legyen hol- kertészkedni, zöldséget és gyümölcsöt termelni magunknak, a családnak.

Új lakók a portán! Bővülünk!

 Ilyen az, amikor az ember tervez, aztán a sors közbeszól...

Viszonyom van!

Nehéz bevallanom, de be kell látnom, viszonyom van... az állataimmal!😉

A közös munka kovácsoló ereje

Építés közben

 Ezen a hétvégén segítséget hívtunk. A 140 éves erdélyi boronaházunk külső vályogos borításához kerestünk segítő kezeket, embereket,akik kosztért és kvártélyért (jurtában alvás) , a jó hangulatért és tapasztalásért eljönnek akár távolabbról is segíteni nekünk. Mert egyedül sokkal lassabban megy és mert jó együtt dolgozni... 

Amiről már mesélnem kellett volna...

Sokan várják az írásaimat és ez nagyon jó érzéssel tölt el mindig. Megígértem és próbálom magam tartani hozzá, hogy folytatom az életünket megmutató jegyzeteket. 

Magyarázkodás helyett- napközben a hivatalos munkám során sokat ülők a gép előtt, a neten, így otthon, amikor végre leereszthetek, elsősorban a házban és ház körül, a kertben , az állatoknál végzendő feladatokra koncentrálok, már nincs türelmem leülni a gép elé kiírni magamból, amit gondolok, érzek. Ezért reggelente naplózom. Mindent és rendszeresen. Hogy megmaradjon nekünk és hogy tanuljunk belőle.Jegyzetelem az időjárási változásokat, az állatok szokásait, a kert tennivalóit az adott időszakban, az érzéseimet, a gondolataimat. Mindig is naplózó voltam, kisebb -nagyobb szünetekkel vezettem az életem alakulásáról. Hogy mire lesz jó, nem tudom még, néha visszaolvasok néhány évet és átgondolom , mi is változott azóta körülöttem, körülöttünk.

3  éve már, hogy megváltozott az életünk, hogy az egyszerűbb, kiszámíthatóbb, másabb falusi élet mellett döntöttünk egy pici Nógrád megyei zsákfaluban. Ezt a döntést azóta sem bántuk meg! 

A kezdetek

Egy közel fél hektáros területen kezdtük el kialakítani leendő életterünket, szeretet terünket a faluban, ahol előtte semmi nem volt, csak lucerna. Az évek során lett jurta, lett egy walipini, nyári konyhának megvásároltunk egy 140 éves kalotaszegi boronaház teljes faanyagát nyílászárókkal együtt, ami ugyan darabokban érkezett (gerendákban) az ország túlfeléről, azóta azonban a család "lábra állította", tetőt kapott (félig erdélyi, félig palóc kontyos) és most már a falakon is vályog van, ahogy kell. Tavaly megépült a házunk, a leendő otthonunk, s bár még csak kívülről kész állapotban figyeli az utcát, már a miénk. Dolgozni kell még rajta, de apránként majd csak készen lesz és akkor költözhetünk. Most még az egy utcányira lévő szolgálati házunkban lakunk, de élni a portánkon élünk 😊

Ezzel párhuzamosan fogtunk hozzá az ágyások, az "erdőkert" kialakításának, hogy mire költözünk, addigra kész kertünk legyen. 

Állatok is érkeztek, a számuk folyamatosan nő, próbáljuk ésszerű keretek között tartani, de nem megy könnyen- velem van a baj... egyre többet és többet szeretnék.

Ugyanaz a nézet 3 évvel később

S hogy milyenek a mindennapok? Nos, unatkozni sosincs időm, a hivatásom is ad bőven feladatot és természetesen az otthoni teendők is időt igényelnek. De nem bánom, élvezem minden percét , hiszen tudom, a miénk, nekünk alakul úgy, ahogy  szeretnénk!

És jó ott lakni? Jól érzitek Magatokat? Nem bántátok meg?

 Ezek a kérdések és az ehhez hasonlók rendszeresen felmerülnek, előkerülnek akkor, amikor a régi, a "városi" ismerősökkel találkozunk. Valamiért 3 év után is nehéz elhinni másoknak, hogy mi jól vagyunk, köszönjük, a helyünkön vagyunk és nem bántuk meg ezt a lépést! Egyáltalán nem!Sőt! Hamarabb kellett volna!