2014. szeptember 4., csütörtök

Büszke vagyok a fiaimra!

A mai kamaszokra nagyon sok a panasz, időnként az enyémekre is... De tegnap megnyugodott anyai szívem: nem volt hiábavaló az eddigi idő, amit velük töltöttem. Segítőkészségükről, érzékenységükről tettek tanúbizonyságot számomra.
Tegnap késő délután egy külföldön élő jó ismerősöm kért nyelvi segítséget a Facebookon főleg orvosi szövegek fordításához rövid határidővel. A felkérésére beérkezett hozzászólások egy része mélységesen felháborított, így felajánlottam a csekélyke tudásomat segítségképpen. 

A fordítandó szöveg főleg orvosi, de jelentős része nem kifejezetten orvosi tudást igényelt.
Hazaérkezve feltettem a kérdést frissen angol érettségizett-nyelvvizsgázott és nyelvvizsgára készülő gyermekeimnek, segítenének-e nekem az általánosabb szöveg fordításában. A válasz egyértelműen IGEN volt.
Nem egészen 1 óra múlva a szövegek már az ismerősöm levelesládájában voltak, ami azért nagyon fontos, mert a mai napon már valójában használnia kellett azokat. Természetesen a rám váró feladatot  én is megoldottam, de ők rekord gyorsasággal készültek el velük.
Hát ez volt az, ami miatt nagyon büszke vagyok rájuk! Mert nem kérdeztek, megértették, hogy fontos és nekiültek, bármit is csináltak előtte!
Így bátran mondhatom: a helyzet nem reménytelen a mai kamaszokkal sem! 
Csak szeretni kell őket és hinni bennük mindig!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése