Korábban viszonylag sok verset olvastam, de évek óta alig van időm ilyesmire. A kedvenceim nem szokványosak, olyanokat is szívesen olvasok, amit más nem annyira. Izgalmas volt pl. Lukács Sándor színművész verseskötetét a kezembe venni és olvasni a gondolatait.
A mai felkérésekre egyszerűbb és megfejthetőbb verseket választottam.
Íme:
" Oly furcsák vagyunk, mi emberek:
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük, boldog talán,
S irigykedünk is egy vidám szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
gondolatai tiszták és szabadok.
S nem vesszük észre, dehogy vesszük észre
hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Különösek vagyunk, mi emberek
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk
Hisz' akkor is sírunk, ha nevetünk!" Dante Alighieri
Hajnal Anna: Szeptember (nagyon
időszerű manapság...)
"Édes, édes most a nap,
bor van benn, vagy méz?
első csókban nyár és ősz
kéken összenéz.
Mámoros a levegő,
lenge tánc a fény,
senki sincs, ki ellenáll,
hősebb legyek én?
S vajjon hősebb, aki sír?
jobb-e, aki fáj?
melyik hűség igazibb?
s már felel a táj...
Gesztenyéken rőt levél
s második virág,
zsenge bimbók és avar,...
bolond a világ?
Te is becsapod szívem,
súlyod, bánatod?
mind ledobtad, mit a sors
orvul rád rakott,
s úgy perdülsz most, mint a lomb,
mit a szél kavar--
álljak? fussak? melyik több?
honnan e zavar?
Uj virágzás és gyümölcs
vegyül itt, mohó,
kecskerágó, bodza is
mind csupa bogyó,
s mire kóró lesz a zöld
csipkerózsaág,
virit majd a csitkenye,
kihívó virág,
gúnyos, piros üzenet,
mire jön a tél,
csattogó fehér fogától
senki sincs, ki fél!
Háry János minden fa,
dicsekvő legény,
messze van még tél és fagy,
hencegjen szegény...
Te is hősködj ma szívem,
hidd, a vágy, a nyár
örökké tart, jó kaland,
s mindig útra vár.
S feledd, feledd, hogy a vég
mindig sírig hó,
ahol annyi vágy után
megpihenni jó."
(1934. augusztus 13.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése