Évekkel ezelőtt, a válásom után ismerkedtem meg a hastánccal egy miskolci stúdióban. Nagyon szükségem volt arra, hogy ismét NŐnek érezzem magam.
Rendkívüli módon megszerettem és amikor itt is indult oktatás, azonnal jelentkeztem. Júlia, az oktató személyisége rögtön megfogott, a stílusa semmivel nem hasonlítható össze, rendkívül pozitív személyiség és ez a tulajdonsága mindenkire hatással van, akár akarja, akár nem.
Júlia után Editke vette át a stafétát, más stílus, más technika, de nagyon szeretjük, lelkes és egy igazi csapatot hozott össze belőlünk. Ezt a minőséget a nyári táborok alatt ( mert ilyenek is vannak...:)) is többször bebizonyítottuk már a Júlia által korábban vezetett debreceni csoport nem kis bánatára. Persze nem kell ezt olyan véresen komolyan venni, hiszen felnőtt emberek vagyunk-vagy éppen azért kell? Ki tudja. A tábor néhány napja csak rólunk szól, a táncról, hogy reggel alig tudunk felkelni meditálni korán reggel a fáradtságtól, délelőtt és késő délután olyan meleg van a táncteremben, hogy még a bugyinkból is csavarni lehet a vizet... Kezdetben hitetlenkedve figyeljük Júlia bemutatóját az új koreográfiáról, mert nem hisszük el, hogy 3 nap alatt ezt meg fogjuk tanulni- és mégis! Sikerül és mindenki boldog! A végére még a bolliwoodi zenét is megkedveljük....
Hát ezt hagytam ki sajnos egy éven keresztül és nagyon hiányzott! Most azonban az időpont is kedvez annak, hogy ne hanyagoljam el ezt a számomra oly kedves időtöltést. Lelazít, megmozgat, a jó társaság pedig feldob. És még NŐnek is érzem magam általa!
Köszönöm Lányok, hogy Veletek lehetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése