2014. augusztus 4., hétfő

Bogratlon..

Napok óta nem írtam, részben az időhiány, részben a fáradtság okán. Tegnap például a Városért Egyesület színeiben főzőcskéztünk a Bogratlonon, a Triatlon Nagyhét keretében. Az Egyesület sok éven át nyert díjakat, az idén is erre hajtottak a fiúk.
Igen, a fiúk, hisz szinte mindenhol az ő kiváltságuk a bográcsozás, a grillezés. Nálunk sincs ez másként- amivel nem is lenne baj, csupán azt felejtik el évről-évre, hogy jó lenne valóban készülni az egészre és nem az utolsó pillanatban kapkodni minden után. Mert nincs valaki, aki összefogja az egészet és nem kérdeznek meg egy nőt sem, hogy mi is kell az előkészületekhez. Ugyanis nem elég, hogy van hús- a húsos ételekhez, van zöldség természetesen, és van mit inni is. Tegnap több, mint egy óra ment el azzal, hogy legyen asztal a sörcsap alatt- ez volt a legfontosabb mindenkinek. Hogy van-e elég asztal az előkészítéshez, hogy ég-e a tűz egyáltalán és elég árnyék lesz-e ott, ahol felállították a sátrat, nem számított. Csak a sör volt fontos, ami érthető ebben a kutya melegben, de nem állhat mindenekfelett, különösen akkor nem, ha eredményt szeretnének elérni. A győzelemért főztek- vagy legalábbis próbáltak főzni.

Ám a zsűri nemcsak  magát az ételt pontozta, hanem a "körítést" is- erre pedig ismét nem gondoltak eléggé, így csak mi a párommal 3x fordultunk a lakásunk és a főzés helyszíne között, hogy valóban legyen minden és kicsit fel tudjuk dobni az asztalt, hangulatot adva az ételhez. Végül is rajtunk nem múlt.

Az ételek egyébként szerintem finomak lettek, a zsűri azonban eléggé megosztóan nyilatkozott róluk. Talán az újdonság, talán a nagyon megfelelni akarás miatt. A lényeg azonban az, hogy elkészültek és nekünk nagyon ízlettek. Nekem ugyan nem, de a főzőmestereknek számít, hogy nyertünk-e vagy sem. 
A nyeremény itt is az kellene, hogy legyen: évente egyszer legalább együtt van a csapat és jól érezzük magunkat. A férfiúi versengés azonban az egészet elnyomta. Jó, ha van egy egészséges versenyszellem, de nem mindenáron. 
Várták, sőt elvárták, hogy ott legyek, hogy segítsek. De én igazán csak úgy tudok segíteni bármiben is, ha tudom, hogy mire számítsak. Remélem, jövőre időben rá tudunk készülni az egészre, és a helyszínen már valóban csak a főzésre kell koncentrálni mindenkinek.
Ehhez azonban előre kell gondolkodni kicsit, amire főleg mi nők vagyunk képesek igazán. 
Hát használjátok bátran ezt a képességünket!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése