Vannak visszatérő vágyaim és olyanok is, amit ugyan már volt alkalmam látni, de feltétlenül meg kell újra néznem-néznünk, mert valamiért nem sikerült elmélyülnünk a látnivalóiban. Kár hogy a fiaim nem érzik ezt, nem vágynak kifejezetten valahová. Persze ez így nem igaz, mert az idősebbik gyermekem szívesen néz velem várost, de nekem ettől több kell. Az, hogy megérezzem a város, a hely valódi arcát, megértsem az embereket- nem csak nyelvileg és átérezzek mindent, amit a helyiek.
Egy kicsit sikerült ebből megélnem Sorrentoban, mert egyedül voltam kint és a magam tempójában járhattam be keresztül- kasul a várost, kicsit úgy érezve ezáltal, hogy én is egy vagyok közülük. És milyen jó volt megszólalni olaszul! Említettem már, hogy szerintem rossz helyre születtem? Hihetetlenül húz magához az olasz kultúra, a nyelv, a konyha és persze az emberek- nem idealizálva őket. 
Elmesélem a minden évre jellemző rituálémat: ahogy közeledik a tavasz, elkezdem olvasni az Olaszországban, Spanyolországban (Peter Kerr: Mallorca-sorozata) játszódó könyveimet, így hangolódva a a tavaszra és a nyárra. Ezt évente megteszem és nem unom meg, hiába tudom a könyvek végét. Kicsit minden évben ott vagyok a helyszíneken általa.
Nagyon izgalmas, amikor eldől, hogy megyünk-e a nyáron valahová, megszervezni az egész utat úgy, hogy mindenkinek jó legyen- vagy legalábbis közelítsünk a jóhoz. De persze mindig tudjuk a párommal, hogy vannak olyan célpontok, amiket kettesben is meg kell néznünk, mert mi más szemmel látjuk, mint a gyerekek, és olyat is megnézünk, amit velük biztosan nem.
Vannak helyek és lesznek is még, amik elérhetetlenek számunkra. De álmodni akkor is tudunk róluk!
És vannak olyan helyek is, ahová csak gyermekeink fognak eljutni, mi nem.
Nekünk pedig az a feladatunk, hogy lehetővé tegyük számukra azt az utazást!
Mert látni jó, mindenki sokkal több, teljesebb lesz általa!
Elmesélem a minden évre jellemző rituálémat: ahogy közeledik a tavasz, elkezdem olvasni az Olaszországban, Spanyolországban (Peter Kerr: Mallorca-sorozata) játszódó könyveimet, így hangolódva a a tavaszra és a nyárra. Ezt évente megteszem és nem unom meg, hiába tudom a könyvek végét. Kicsit minden évben ott vagyok a helyszíneken általa.
Nagyon izgalmas, amikor eldől, hogy megyünk-e a nyáron valahová, megszervezni az egész utat úgy, hogy mindenkinek jó legyen- vagy legalábbis közelítsünk a jóhoz. De persze mindig tudjuk a párommal, hogy vannak olyan célpontok, amiket kettesben is meg kell néznünk, mert mi más szemmel látjuk, mint a gyerekek, és olyat is megnézünk, amit velük biztosan nem.
Vannak helyek és lesznek is még, amik elérhetetlenek számunkra. De álmodni akkor is tudunk róluk!
És vannak olyan helyek is, ahová csak gyermekeink fognak eljutni, mi nem.
Nekünk pedig az a feladatunk, hogy lehetővé tegyük számukra azt az utazást!
Mert látni jó, mindenki sokkal több, teljesebb lesz általa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése