...és én nem színes fürdőruhában süttetem magam a napon. Mert ügyeletes vagyok- a szabadságom alatt is.
A nyári vakáció általában a pihenés, utazás szinonimája szokott lenni, de nem nekem és nem az idén. Ráadásul ma már véget is ér a hivatalos, rövidnek nem mondott, szabadságként otthon töltött időszakom. Ami részben nagyon jó és hasznos volt- mert elvégeztem, amire eddig nem vagy alig volt időm, próbáltam utolérni magam. De sajnos mások is "utolértek", megtaláltak. Mert egy orvos, ha otthon van a pihenő idejében, akkor is megtalálják betegei. Ha nem személyesen, ott a telefon, vagy a mai világban a világháló. Az internetes tanácsadás egyébként sem ritkaság, bár sajnos ( vagy nem sajnos?)nem elsősorban hozzáértő, valódi szakemberek élnek ezzel a lehetőséggel.
Egy felelős munkát végző, emberekkel dolgozó szakember számára azonban az a pihenés, ha nem "szakért" legalább néhány napig, ha nem hallgat panaszokat, tüneteket, ha kiürítheti a fejét és csak magára és a családjára figyelhet. Mert kell a tiszta fej, a pihent agy a folytatáshoz, kell a türelem- jó sok- a szerteágazó panaszok megértéséhez, szortírozásához, és nem utolsó sorban az empatikus viselkedéshez, hiszen ezt várják tőlünk, segítőktől. Mert azok vagyunk, nem csak szigorúan a saját területünkön, hanem az egész családra kiterjedően mindenhol és mindenkivel. Ahogy a békebeli háziorvos az egész családot gondozza, úgy a gyermekorvos is kell, hogy észlelje a családban jelentkező gondokat, mert nem ritkán a gyermeken csapódnak le tüneteket okozva. Egy jó detektívként gondolni kell sok, nem feltétlenül evidens eshetőségre is a háttérben.
Ez a szabadság több szempontból is rendhagyó volt az eddigiekhez képest: nem volt családi nyaralás- nem igényelték a gyerekek sem, szívesebben vannak inkább a kortársakkal, ami érthető- de nem volt egyéb igazi kikapcsolódás sem, hiszen mindig, mindenki megtalált. És mert kétszer is ügyelnem kellett közben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése