Mindig is szerettem olvasni. Bár a "szerettem" kifejezés az esetemben nem pontos, inkább az "imádtam" a megfelelő, sőt a jelen idő lenne a legkifejezőbb meghatározás. El sem tudtam képzelni, hogy a gyermekeim nem így fognak érezni a könyvekkel kapcsolatban.
Szerencsére nagyobbik fiam is követi a példámat, példánkat, mert sokat és szívesen olvas: Boris Viantól Stephen Kingen át a történelmi regényekig mindenevő. A kicsi azonban nem igazán érzett rá az ízére, a kötelezőkkel rendesen küzd évről-évre. Pedig nagyon sok mindent megpróbáltam: felolvastam a Harry Potter sorozat első 4 regényét- a többivel úgy voltam, akkor értek meg rá igazán a gyerekek, amikor már maguk is elboldogulnak vele. Úgy tűnt a Jeronimo-sorozat lesz a nagy áttörés, de tévedtem, két kötet után megszűnt az érdeklődés. Próbálkoztam mások ajánlására a képregényekkel is, de ez sem jött be. Így el kellett könyvelnem a tényt, hiába a minta, valami más faktor is szerepet játszik az olvasás szeretetében.
Aminek biztosan van komoly szerepe- és itt van a rendkívüli feladata a pedagógusoknak- a betűk tanításának és az értő olvasás kialakításának. Ha ezeket nem sajátítja el a gyermek, akkor valóban küzdelemnek fogja érezni azt, ami másoknak kifejezetten élménynek számít. Oktatási rendszerünk sajnos nem ebben a szellemben tanítja gyermekeinket! A tendencia pedig még rosszabbnak tűnik. Egy olyan élménytől megfosztva a fiatalokat, ami igazán teljesebbé tehetné életüket, és ami az alábbiakat is eredményezné:
(a képet a Facebookon találtam, a hivatkozással együtt köszönöm megalkotójának!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése