DE miért???

 Ezt a kérdést az elmúlt 2 év során számtalanszor tették már fel nekem, a válasz végül mindig ez lett: mert ezt szeretnénk, erre vágyunk és ebben látjuk a jövőnket! 

Az ember életének szakaszai vannak, többnyire jól elkülöníthető periódusok, amelyek során különbözőképpen  reagál az Élet kihívásaira. Hiszen változunk , érünk, fejlődik a személyiségünk és az évek alatt olyan tulajdonságok jelennek meg bennünk, amikről még csak álmodni sem mertünk. Talán az őseink üzennek így...

Változunk.  

Az elmúlt év a változásról szólt, az újrakezdésről. Feladtuk a városi, jól bejáratott életünket, az egzisztenciánkat, hogy újrakezdjük egy pici nógrádi faluban, kapcsolódva az ottani emberekhez, közösségekhez. Nem azért váltottunk, mert nem szerettük azt a várost, ahol felnőttünk, hanem azért, mert hosszú távon ( életünk hátralévő részében) már nem tudtuk ott elképzelni az életünket. Sok éve beszéltünk már arról, hogy nem látjuk városi nyugdíjasnak magunkat, hogy idősebb korunkra egy nyugodtabb, lassabb falusi életre vágyunk. Az elmúlt 3 év történései ezt a vágyat erősítették bennünk és elérkezettnek láttuk az időt a váltásra, mert most még van erőnk az új életünk kialakításához. Van erőnk az újrakezdéshez.

Ha visszagondolok az utóbbi évek körülöttem zajló történéseire, minden ebbe az irányba mutatott: a természetgyógyász gondolkodásom, az alapítványi ténykedéseim, a sok tudásszerző kirándulás, tematikus hétvége, és persze a saját kertben elért apró eredmények. Aki jól ismert, azt nem lepte meg igazán a döntésünk. Azt persze nehéz volt elhinni, hogy valóban megtesszük ezt az óriási lépést. És amikor megtettük, akkor csodálkoztak el nagyon sokan, mert nem gondolták mégsem...

Több, mint 2 éve már írtam erről - blog- rádöbbentem, mennyire nem úgy és ott élünk, ahol kellene, hiszen az eltávolodás a természettől már mindenre rányomta a bélyegét. Az egészségünkre, a gondolkodásunkra, a mindennapok megéléseire. Változtatni akartam ezen és ha már a gyermekeimnek nem tudtam egy olyan környezetet biztosítani, amiben a természet jelenléte alapvető, akkor talán az unokáimnak megpróbálhatom megvalósítani. Hogy értsék és lássák és ez legyen a természetes. Egészségesebb és ezáltal boldogabb harmonikus környezetet szeretnék kialakítani magam körül. Ahol egészséges élelmiszerek kerülnek ki a kertünkből- máris megvan az egyik kulcs az egészséghez-, ahol minden növénynek, állatnak megvan a maga helye és szerepe, ahol az unokák nyugodtan fára mászhatnak, bármit megehetnek, és nem kérdés, hogy kerül a csirke az asztalra... És ahol hasonlóan gondolkodó emberek vesznek körül.

 
Amikor megszületett a döntés, hogy váltunk, a hely lett igazán fontos tényező. Szempontok: nem a Dunántúl, hiszen a szüleink még itt vannak a városban, a tisztább levegő érdekében legyen hegyes vidéken és valamennyire közel a gyermekeinkhez,akik már nem velünk élnek. Kerestünk és találtunk egy gyöngyszemet, egy pici alig 200 lelkes, hihetetlenül csendes, nyugodt nógrádi falucskát, Kisecsetet. Szerelem volt első látásra. A tény, hogy csak víz és villany van a faluban pedig számunkra még vonzóbbá tette. Így kevésbé függünk majd a közművektől és önellátóak tudunk lenni sok mindenben. A sors nem véletlenül vezetett ide bennünket, rövid idő alatt kiderült, hogy valóban ezt a helyet kerestük, a sok hasonlóan gondolkodó ember körülöttünk csak megerősítette, hogy jó döntést hoztunk. S bár az előző életünk lezárása nem ment könnyen a sok meg nem értés, szemrehányás miatt, tudom, hogy megérte. 

 

Megtalálva az ideális portát, területet, elkezdődhetett a BIRTOK kialakítása, az első épületek, majd a kert megálmodása, felépítése. Mindig azt mondom, mi fordítva "építkezünk": először a melléképületek készülnek el, és majd csak a végén a HÁZunk. Átmenetileg pedig szolgálati lakásban/házban élünk ugyanott.Tehát először épültek fel a tárolóként funkcionáló lemez-és ponyvagarázsok, majd készült el a jurta ( Zoli nem kevés munkájával), amit imádunk, hihetetlenül hangulatos, kellemes élettér. 

Nyári konyhának egy 140 éves erdélyi ( ott szétbontott ,itt újra felépített) boronaházat álmodtunk meg, ami már áll és rövidesen a tető is teljesen elkészül rajta. Tavasszal pedig vályogozunk kívül és belül, mert Erdélyben is így állt a házikó. Aztán valamikor elkezdődik a HÁZunk építése is egy modern parasztház formájában. 

 Közben alakul a kertünk is, már látszik egy egész komoly bogyós kert, a magas ágyások, a mulcsos ágyás, a walipini és a nagy gyümölcsös is, amit inkább erdőkertnek alakítunk ki a sokféleség jegyében. Több, mint 50 fát és  hozzá még több  bokrot ültettünk várva a tavaszt. Reméljük megmaradnak és néhány év alatt kóstolhatjuk gyümölcseiket. Elsősorban itt honos, ősi fajtákat szereztünk be, de van 1-1 különlegesség is köztük. A lekerített tyúkudvar várja tavasszal a lakóit, egy futókacsa családunk már van, ám még az eredeti gazda vigyáz rájuk. Egy ekkora terület védelmére kutya is kell,  a mi öreg tacsink ( Buksi) kevés egyedül, így 2 fiatal mentett kutyus is hozzánk került , már a falkánk része és meg kell mondjam, nagyon jól védelmezik a területet, jelzik, ha valaki idegen jár felénk ( ember, állat- szarvas, vaddisznó stb.) 

Közben pedig dolgozunk, én maradtam a hivatásomban, az itteni gyerekeket gyógyítom 5 faluban, Zoli pedig maradt a korábbi helyén, home officeban teszi a dolgát , néha 1-1 jelenléti munkavégzéssel. Más a ritmusunk, nyugodtabbak vagyunk az építkezések ellenére is és sokkal tevékenyebbek is ugyanakkor. Jól vagyunk. Csak az előttünk álló feladatokra koncentrálunk.

És várjuk a tavaszt, hogy tovább alkothassunk.