Mesél a múlt

 Nagyon szeretem a régi tárgyakat, még jobban a hozzájuk kapcsolódó történeteket. Sok ilyen portéka van a háztartásunkban és amit lehet, használunk is belőlük rendeltetésszerűen.  Valahogy azt érzem, ha a kezembe veszem őket, tovább él bennük az előző tulajdonosuk és viszi tovább a történetüket. 

Anyai nagymamám nyújtódeszkáját és krumplitörőjét használom aktívan és gyűjtöm már egy ideje a hímzett konyhai falvédőket is, gondolván , hátha egyszer lesz hely, ahol megtalálják méltó helyüket. Most már lesz- a nyári konyhámban 😊. Több régi konyhai eszközöm is van, olyan is, aminek új funkciót találtam, mert az eredetit már nem tudja betölteni. (A tejeskannában lévő gabonát akkor szedtem, amikor Alíz kutyust kerestem az eltűnésekor a határban.)

 
Nem véletlenül került hozzánk a 140 éves boronaház sem- ez is valaminek a továbbélése  a segítségünkkel.  Ott már nem kell, nekünk meg pont jó, talán jobb is, mint amire számítottunk. Ha azok a gerendák mesélni tudnának! Elmesélnék egy család történetét, hogy kik éltek a fedele alatt, milyen örömet és bánatot kellett megélniük az évszázadok alatt. 

A kedvenceim a házon a padlás- óriási tér, isteni gyógynövényszárító lesz belőle, már érzem az ott szikkadó cickafark, levendula, apróbojtorján, szurokfű és társai mennyei illatát, amint belengi a környéket - és a veranda oszlopai. Amikor elmegyek mellettük, megsimogatom őket, egyediek és látni a készítő keze munkáját rajtuk. És persze a "cseles " dupla ablak is nagyon tetszik- a két ablakszárny között a házon belül egy kis fülke van, amit kis ajtóval lehet zárni. Még nem jöttem rá, vajon mire használták, mit tartottak benne. 

A családom már régóta ismeri a régi tárgyak iránti szeretetemet, így egy alkalommal megkaptam a nagynénémtől a nagymamám saját maga által hímzett kelengyéjéből egy terítőt, egy törlőruhát és egy szütyőt, ami talán kenyértartó lehetett. Nem tudom használták-e valaha, megkímélt az állapota és én is vigyázok rá, de én használni fogom. Ez a nagymamám nagyon fiatalon halt meg, amikor édesanyám született, és amikor készítette a kelengyéjét, még szinte gyermek volt . Biztos vagyok benne, hogy ő is álmodozott hímzés közben a leendő férjéről, a családjáról, a gyermekeiről. Nagyapám nagyon szerette Őt, de az Élet nem volt kegyes hozzá. Fiatal koromban a család idősebb tagjai Hozzá hasonlítottak: "Olyan a természeted, mint Ilonkának, a nagymamádnak."Noha nem ismertem és Édesanyám sem ismerte sajnos, mégis a holmija által itt van velünk, tovább él a mindennapokban. 

Szerencsére a párom is hasonlóan érez a régi , történettel bíró tárgyak iránt. Mondjuk ez a kombináció akár veszélyes is lehet, mert hajlamosak lehetünk felhalmozni dolgokat, ám igyekszünk kordában tartani ezt és ezért is építjük be a mindennapokba őket a használatuk által. Nem, nem élünk múzeumban, azt egyikünk sem viselné jól, de néhány, múlttal bíró tárgy körülöttünk jól esik nekünk.Felújításra vár még egy nagyon régi karos láda- ennek a verandán lesz a helye, egy kisebb pedig  a konyhába kerül, egy régi fotel is új lehetőséget kap nálunk és több eszközt ruházunk fel új feladattal. Már alig várom, hogy megtalálják új helyüket és szerepüket nálunk!