Tavasz a télben

 Amikor reggel szokás szerint átmentem a portára megetetni a "falkát", csodálkozva eszméltem rá, hogy nincs hideg, sőt kifejezetten enyhe az idő. Az ég tiszta volt, majdnem sütött a nap és hangosan csiripeltek a madarak. A levegő "tavasz illatot" árasztott. Örültem neki, de meg is ijedtem: ha nem most van tél, akkor megint húsvétkor fogunk havat lapátolni? Remélem, azért még "rendes időben" kapunk egy kis hideget, hiszen nagyon nagy szükség lenne rá a kert védelmében.Nem szeretek fázni, de ez most nagyon kellene! 

Az az igazság, hogy türelmetlenül várom már, hogy a kerttel foglalkozhassak. Úgy igazán. Persze lehet és kell is tervezni előre, de benne lenni az egészen más. 

Panelgyerekként nőttem fel, de a szüleim mindig műveltek egy kisebb-nagyobb kertet a város határában. Volt egy pihenő telkünk is Hajdúnánáson, ahol a pici konyhakertben szinte minden megtermett, amire akkor szükségünk volt.  A nagyszülők falusi portája persze egészen más dimenziókat mutatott, gyerekként minden óriásinak, beláthatatlannak tűnt. A dédszüleim kertje volt a minta , valahogy én csak úgy tudtam elképzelni egy kertet, ahogy ők megálmodták, gondozták. Ott nekünk nagyon keveset kellett besegíteni, mi csak a gyümölcsét élveztük egész nyáron és ősszel. 

Kamaszként szerintem senki nem a kertbe vágyik gyomlálni vagy kapálni, én sem voltam ezzel másként, ráadásul akkor az  időm nagy részében az orvosira készültem és tanultam ezerrel. Senki sem gondolta volna rólam, hogy a negyvenes éveimben a kert meghatározó eleme lesz az életemnek, az pedig végképp hihetetlennek tűnt volna, hogy még az "Aranykalászos gazda" végzettséget is megszerzem, hogy akár nagyobb területet is megvásárolhassak a céljaimhoz. 

Hát igen. Tanulni mindig is szerettem, tudást birtokolni még inkább és mivel saját tapasztalatom még kevés volt, igyekeztem minél több hasznos információt megszerezni az elmúlt években, ami segíthet a számunkra ideális kert kialakításában. Elvégeztem egy biokertész tanfolyamot is, hogy a megfelelő növénytársításokat tudatosan használhassam. Több workshopon is voltam és elkezdtem a Permakultúrás kerttel való ismerkedést is. Ilyen könyveket olvasok folyamatosan.  Ha már az egészség az egyik alapvető szempont a változtatásunkban, természetes, hogy vegyszert nem használunk, hulladékot nem termelünk, komposztálunk- annak minden formájában- és persze mulcsozunk, ahogy Gyulai Ivántól tanultuk- persze kicsit a saját lehetőségeinkre szabva az egészet.Elég masszív agyagos talajunk van ( a vályogozásnál említettem) és ezt kell jól használható termőfölddé alakítanunk, itt is a mulcsozás segít elsősorban.Mi ezt szalmával oldottuk meg. Az egyik gazdálkodó szomszédtól pedig több éves érett trágyát kaptunk hozzá, ami már majdnem földszerű, humuszos, remélem a kettő elegye már segíteni fog a veteményes kialakításában. A földünkön korábban éveken keresztül lucerna volt, kaszálták is rendesen, így a nitrogén tartalmával nincs gond.Élet is van benne- , lábatlan,soklábú és négylábú egyaránt- ahogy azt Alíz kutyánk rendesen jelzi, helyenként tisztességes méretű lyukakat ásva, mert érez valamit a földben. A csigákkal pedig majd a futókacsák foglalkoznak.

Tavaly, hogy legyen valami az akkor még erősen üres kertben, készítettünk egy emelt ágyást maradék faanyagból és a városban megszokott cserepes megoldásokat alkalmaztuk sok növénynél. Azonban nagyon szerettünk volna minél hamarabb gyümölcsöt enni a saját portánkon- így kerültek a kertbe elsőként a bogyósok: ribizlik, egres, málnatöveket is mentettünk a régi kertből, földieper, a szomszédunktól kaptunk még hozzá több ribizlit, újabb egrest, jostákat, valamint volt előző évről cserépben 4 áfonya is, ami korábban is és tavaly is termett bőségesen. Utóbbiak maradtak cserépben, csak a földbe tettük és a tetejére savanyú ültetőközeget, valamint fenyőkérget szórtunk. Jól bírták a a klímát és most is nagyon jól érzik magukat különösebb takarás nélkül.

Ősszel szereztünk még be fekete ribizlit, fekete berkenyét, még málnát és ismét a szomszédoktól sok tő epret, amivel egész komoly bogyós kertünk lett. Ezeken nagy eséllyel termés is lesz, hiszen könnyen és korán teremnek, nem kell éveket várni rájuk. És bár a boronaház déli oldalára tervezett szőlőlugas még nem lett elültetve, néhány nagyon finom csemege szőlő azért került a kertbe, hátha megmutatja rövidesen magát.

A fűszerkert természetesen a főzőhely mellé került, egészen jól viselték a növények a költözést, átültetést. Alapnak kiváló, de még bővíteni fogjuk. Az elmaradhatatlan gyógynövények pedig mindenütt ott vannak 😊

Most ősszel a másik mellé készült még egy emelt ágyás- ezekbe szánom a paradicsomot és a paprikákat, hagymával snidlinggel, fűszerekkel, valamint kialakítottunk egy nagyobb mulcsos veteményesnek való ágyást, amiben zöldségfélék lesznek és reményeink szerint majd teremnek is nekünk- valamit biztosan. A többféle tudást próbálom majd ötvözni , alapvetően mindegyik egy cél felé mutat- a természettel összhangban , vele együttműködve lehet csak valóban kertet művelni. 

Mivel mi sem fiatalodunk, a kapálás, ásás nem igazán opció, a mi kertünk is elsősorban ásásmentes lesz. Akárcsak a gyümölcsösként kialakított kertrész, amit erdőkertként próbálunk megvalósítani egységben a baromfi udvarral és egyéb hasznos kertrészekkel.Ott is sávosan mulcsoztunk, a sávokba vannak ültetve a fák, közéjük lesznek a bokrok, mint következő szint és végül a talajszint, ahol takaró növényként futhat a tök és társai, de még pici területen gabonával is kísérletezünk a fák között. Vegyesen , nem monokultúrában.  A célunk egy majdnem önfenntartó kert megvalósítása, ami idővel be is érhet a számunkra. 

A kert szerves részét alkotó walipini pedig ,ami most télen a kevésbé fagytűrő növények tárolóhelyéül szolgál , egy későbbi bejegyzésben kapja meg a méltó figyelmet... 

Szóval várjuk a tavaszt. Türelmesen, mert tudjuk, hogy mindennek a megfelelő időben van itt az ideje, semmit nem szabad siettetni. És igen, tervek is vannak- valahogy mindig vetőmagokkal kapcsolatos oldalakra tévedek, a magok meg csak gyűlnek és gyűlnek... Talán most van itt az ideje a rendszerezésnek végre 😉