A repülőn szintén az utasok kb fele viselt maszkot. Mi folyamatosan hordtuk, csak az étkezéskor húztuk le, és folyamatosan fertőtlenítettünk: a kezeinket, a képernyőt előttünk, a konzolt. Dubai: a dolgozók csak egy része viseli a maszkot, kézfertőtlenítő sehol- ha van is , az adagoló üres...A budapesti repülőre várakozó utasok 90 % magyar- vegyes elővigyázatossággal. Mint a mesében: hol van maszk, hol nincs. Mondjuk néhány esetben komolyan elgondolkodtam: biztosan a mozgásában is erősen korlátozott 70+ idős bácsinak és néninek is most kellett élete nagy utazására menni? Vagy az a család, ahol senki nem viselt maszkot és több kisgyerekkel is utaztak- a kicsi még szopott? Ha már utaztak, valami védelem???Arról már nem is beszélek, hogy a hazafelé tartó repülőn erősen érezhető volt a magyar mentalitás, ami bevallom, engem nagyon zavart: birtokba vették a repülőt, önkényesen elfoglalták mások helyét, teljesen fegyelmezetlenül nem tartották be az utasításokat fel-és leszálláskor stb.
És Budapest! Az igazi csalódás itt ért: hiába hirdetik a szigorú ellenőrzést, semmi nyoma nem volt. Számomra teljesen érthetetlen okból 3x ellenőrizték az útleveleket, amire tömött sorokban várakoztunk, ebből egy alkalommal le is fotózták mindenkiét, az első check-point FFP2 maszkos-kesztyűs rendőr hölgy volt, aki arról érdeklődött jártunk-e bizonyos országokban, a másik két ellenőrzési ponton semmi ilyen nem hangzott el, de a rendőrök itt is viseltek védőfelszerelést. Sajnos a kint lévő mentősök nem. Tudom, hogy alig van felszerelés, de akkor is. Senki nem kérdezett a tüneteinkről, a valódi útvonalakról. Csak véletlenül derült ki, miután 5 méterrel arrébb elkülönítették az utast, hogy ő Vietnámban és Koreában járt, telefonálgattak egy sort, majd elengedték. Nem kezelték külön a külföldi utasokat. Az ellenőrzések után pedig mindenki oda ment, ahová akart. sehol egy angol és/vagy magyar nyelvű eligazító tábla, hogy ha hazaérünk jelentkezzünk le a hatóságnál vagy valami. Nem értem:mindenhol azt szajkózzák, védik a bejövő fertőzésektől az országot, de a tapasztalat nem ez.
És akkor itt jön be a közösségek és az egyén felelőssége: ha mi nem teszünk meg mindent, akkor hiába várunk a nagyobb szervekre, nincs , aki vigyázzon ránk. Itt és most a helyi szigorú előírások betartása és az egyéni felelősség szerepe óriási módon felértékelődik Tehát az egészségünkért most valóban mi felelünk! Vigyázzunk magunkra és vigyázzunk egymásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése