Az új kihívásról...

Tudtam, hogy ma a könyvekről fogok írni- tegnap jó néhány illusztrációs képet letöltöttem a gépemre azzal a céllal, hogy a mai témám a KÖNYV- az OLVASÁS lesz. Erre tessék- most találkozom az új kihívással a közösségi hálón: egy év alatt 50 könyvet kell elolvasni, amelyek közben 50 szempontnak  is megfelelnek.
Érzem én mindig, hogy valóban nincsenek véletlenek, de ez már...

Ahogy korábban említettem, már kisgyermekkoromban is nagyon szerettem olvasni, soha nem okozott gondot egy-egy könyv átböngészése. Sokáig könyvtárba is jártam. Ma saját könyvtáram van...nem mintha nem lenne jó most is elmenni, de az idő nagy úr és sok olyan kiadvány is van, amelyet szeretek a saját polcomon tudni, hogy bármikor levehetem. Igazából olvasni manapság sajnos csak kevés időm adódik, de vannak napok, amikor pihenésképpen csak olvasok egész nap. Nekem kellenek ezek az órák, amikor nincs más, csak a könyv és én. 

Vannak ún. "rituális könyveim", amiket évről-évre előveszek bizonyos időszakokban, mert jól esik és mert ráhangolnak valamire.  Hiába tudom a végét, engem sokkal jobban "izgat" a végéig vezető út, vonzanak a szavak, a történések, a szereplők. Közhely, de igaz: a könyvek a barátaim, már-már a családtagjaim...

Fiatalon, egyetemistaként vonzottak a versek is, több olyan verseskötetet is beszereztem, ami nem ismert szerzők által íródott, de pl. Lukács Sándor színművész egyik kötete is a polcomon landolt. A versekről még annyit, manapság a világháló is segít rátalálni kincsekre, csak ajánlani tudom Bodnár László sátoraljaújhelyi költő verseit, hihetetlenül szép képeket örökít meg szavakban. Versei megtalálhatók követői oldalán is: https://www.facebook.com/groups/294566987307282/?fref=ts . 

Nem titok, rendkívül vonz a mediterrán világ, azon belül is Itália, Toscana. Ebben a témában számos könyv sorakozik a polcomon, nem beszélve az ehhez kapcsolódó olasz nyelvkönyvekről. Nos, ezek azok, amelyek minden évben előkerülnek a könyvszekrényből...A hideg téli estéken igazán üdítő ilyen témájú olvasmánnyal múlatni az időt.

És persze rengeteg könyvem van, amit csak megvettem, de még nem jutottam oda, hogy el is olvassam azokat, mert egyszerűen nem volt érkezésem. Egyszer majd biztosan ...remélem!

Átböngésztem a kihívás feltételeit- nos, valóban kihívást jelentenek. Én mégis lehet, hogy nekirugaszkodok. Ugyan fogalmam sincs egyelőre, hogy honnan lesz időm rá, de szeretem az ilyen megoldásra váró feladatokat. A feltételek már önmagukban sem mondhatók egyszerűnek és már az is feladat pl. hogy a születésem évében megjelenő könyvet találjak. Ez is kihívás, ilyet találni vagy  a 100 évesnél is idősebb könyvre ráakadni. 

Mondhatják sokan, hogy ennek aztán mi értelme van? A könyvek = örök érték. (Legalábbis számomra.) Ma ez sajnos nincs így, az olvasás szinte teljesen eltűnt a mindennapokból, egy bizonyos kor alatt egészen egyszerűen nem ismerik az emberek azt az érzést, ami olyankor kerít hatalmába, ha elmerülök egy könyv történetében, magával ragad az események sodró lendülete, és a körítés az én képzeletemben születik meg hozzá. A filmek soha nem tudják ugyanazt...

Én csak biztatni tudok mindenkit, hogy próbálja ki, milyen nem készen kapni egy történetet, hanem magunknak megalkotni a szavakból. A képzelet szárnyalásánál nincs nagyobb élmény!

Az alábbi idézetet kicsit átírnám: " olvass, alkoss, gyarapíts.." - remélem a fenti gondolatok jegyében a költő is megbocsátja...