Öt nappal ezelőtt újjászülettem az őrangyalom segítségével. S bár igyekeztem mindent úgy tenni magam körül, mintha semmi sem történt volna- valami mégis megváltozott...
A baleset másnapján a szokásos hétvégi teendők ( takarítás, főzés, mosás, vasalás) mellett még fonott kalácsot is sütöttem, és megírtam a blogbejegyzést a történtekről. Másnap 24 órás ügyeletet adtam, hétfőn pedig már rendesen dolgoztam déltől. És dolgozom azóta is.
Azt gondoltam, hogy le tudom rendezni magamban az egészet, és valóban így is van, de egy dolgot biztosan állíthatok: valahogy lassabb lett körülöttem minden. Talán átértékelődtek a dolgaim, más lett a fontossági sorrend az életemben, önző módon fontosabb lettem saját magamnak, mint korábban. Ez az érzés, pedig feljogosít arra, hogy igyekezzek csak azokkal a dolgokkal foglalkozni, amelyek valóban örömet okoznak, amikhez kedvem van és nem energiát vonnak el tőlem. Magyarul: szelektálok.
Mindig is hajlamos voltam felaprózni magam, több dolog érdekelt egyszerre, soha nem bírtam sokáig nyugodtan élni az életem. Valamit mindig kitaláltam...Nem kizárt, hogy ez is egyfajta jelzés volt arra, hogy nem zsigerelhetem ki magam folyamatosan, muszáj lelassulnom kicsit!
A korábbi nyüzsgésemet most írásra fordítom, készítem a weboldalunkat, írom a blogomat, ha úgy tetszik, ez is egyfajta meditálás, hiszen részben elszámolok- magammal.
A hivatásom mellett az üzlet is megy tovább, hiszen terveink vannak és nagyon élvezem a vele való foglalkozást. Így az autózás sem szűnhet meg, vezetnem kell, ez nem vitás.
Ma visszaültem a kormány mögé és elmentem oda, ahol történt az egész. Túl sok nyom már nem látható, csak a kis fa dőlt meg rendesen, a bal első dísztárcsám pedig be volt ékelődve összetörve a tövéhez- Ennyi látszik csupán. Az nem igaz, hogy nem féltem kicsit- főleg azon a szakaszon, ahol még a jég sem olvadt el teljesen és az is tény, hogy lassabban mentem a megszokottnál, de tudom, hogy ha bízom és hiszek magamban, nem lesz, nem lehet baj később sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése