2015. január 29., csütörtök

Az egészségünk- a mi feladatunk

Az elmúlt napokban többször is visszacsengett Szabó Gyuri bácsi (a bükki füvesember) rendszeresen ismételgetett mondása- "az egészségünkért egyedül mi vagyunk a felelősek, ne várjuk, hogy más vigyázzon ránk helyettünk"...
"A bölcs emberek nem saját betegségeiket kezelik, hanem arról gondoskodnak, hogy betegségek meg se jelenjenek; nem az önnön fölfordulásaikban igyekeznek rendet tenni, hanem gondoskodnak arról, hogy fölfordulás be se következzék. Mert ha a betegség már megjelent, és akkor látnak neki a gyógykezelésnek, ha a fölfordulás bekövetkezett, s aztán akarják elrendezni, az éppen olyan, mintha a szomjazónak kutat kellene ásnia, vagy a már harcban lévőknek fegyvereket kellene kovácsolniuk. Vajon nem késtek már el?" (Huang Di Nei Jing Su Wen)


Ezt az idézetet Luczai Gabriella oldalán találtam és rendkívül passzol ahhoz, amiről írni szeretnék. Igen, senki nem tud ránk vigyázni, csak mi. Senki másnak nem lehet fontosabb az egészségünk, mint magunknak!


Ezt pedig a tudatos létezéssel, odafigyeléssel, megelőzéssel lehet elérni. Számtalan gazdasági tanulmány született már arról, hogy mi a költséghatékonyabb mindenki számára: az emberek, az egészségügyi ellátóhálózat, ezáltal az állam számára, és "mi meglepő?" a megelőzés sokkal gazdaságosabb megoldásnak bizonyult.   

Ha a társadalom egészségtudatosabban élné az Életet, és kihasználnák a szűrővizsgálatok adta lehetőségeket, sokkal több, hosszan tartó betegséget lehetne megelőzni, időben felismerni és kezelni. Ám félünk EMIATT orvoshoz menni- "mert mi van, ha VALAMI kiderül?" Azt nem mondom, hogy semmi, hiszen akkor van csak tennivaló bőven, de még idejében elkapva, kevesebb kezeléssel és rövidebb idő alatt lehetne "megúszni" az egészet- nagyobb eséllyel akár egész életre.
Ismerjük az egészségügyünk áldatlan helyzetét, a pénzhiányt, a zsúfoltságot, a túlterhelt személyzetet és az ezekből adódó konfliktusokat. Nem tisztem értékelni azokat...De be kell látnunk, ha nem változik meg az emberek saját magukhoz való hozzáállása, ez a rendszer nagyon rövid időn belül össze fog omolni...A mozgás, az étkezés fontosságára nap, mint nap felhívja a média is a figyelmet, a szűrővizsgálatok emellett kissé kevesebb hangsúlyt kapnak. 

Meg kell tanulni mindenkinek felelősséget vállalni a saját egészségéért!  

Az oly sokat emlegetett- régen oktatott - EGÉSZSÉGTAN tantárgy egy kicsit ezt volt hivatott elősegíteni: a gyerekek megismerték a saját testüket, a normális és a szokványostól eltérő működési jeleket és azt is megtanulták, hogy mit kell nekik maguknak tenni azért, hogy egészségesek maradjanak. Ez ma nincs, és úgy nőnek fel generációk, hogy az alapvető dolgokkal sincsenek tisztában: elsősegélynyújtás, elsődleges tennivalók otthon, ha egyszerűbb tüneteket észlelünk magunkon- lázcsillapítás, köhögés-, valamint, hogy valóban mikor menjünk orvoshoz...

Ma már az internet hódításával információk özöne zúdul mindenkire szelektálás nélkül, ezáltal sokkal nagyobb káosz keletkezik a fejekben, ami nem mozdítja elő  a fenti probléma megoldását. Mivel nagyon kevés a több generációs, valóban együtt élő nagycsalád, a nagyszüleink meglévő tudását sem tudják átvenni a fiatalabbak, sem idő, sem lehetőség nincs rá. A józan ész pedig valahol elvész- és valóban olyan mókuskerékbe kerülünk, hogy a banális dologból óriás lesz, a fontos pedig elsikkad az ismeretek dzsungelében.

Mi lehet a megoldás? Nem könnyű a válasz. Elkezdeni gyermekkorban kellene ismét, hogy a felnövekvő generációnak már egyértelmű legyen : az egészségügy elsősorban- szó szerint- "MAGÁNÜGY" és nem "KÖZÜGY", ne hárítsuk másra a döntéseket és a megoldás igényét. Vigyázzunk arra, amit kaptunk: az életünkre, az egészségünkre és ezáltal mindenki másra is...








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése