"Virtualizálódásom" története

Avagy hogyan lettem közel 12 év alatt gyakorlatilag informatikai és internetes alig-használóból weblap-, webshop- és blogíró és-szerkesztő.
A történet, ahogy mondtam kb.12 évvel ezelőtt kezdődött, amikor válásomat követően barátnőm jóvoltából vásároltam egy használt, de jó állapotú asztali számítógépet. Addig szinte semmilyen tapasztalatom nem volt arról, hogy valójában mire is lehet jó egy "gép" azon kívül, hogy a gyerekek használhatnak rajta néhány jópofa játékot. Akkor még szóba sem jött az agresszió, mint opció...
Na jó, levelet tudtam rajta írni, de mivel nyomtatóm sem volt, floppyra mentve vittem a munkahelyemre, ahol kinyomtattam, ha kellett. Internetem csak utána lett.

 A számítógép használatot autodidakta módon sajátítottam el, az iskolában jóformán semmit sem tanultunk róla, nem is tanulhattunk, hiszen az egész informatika, mint tantárgy is még gyerekcipőben járt. Lépésről- lépésre jöttem rá, mire is jó valójában az egész rendszer, számítógépes tanfolyamot soha nem végeztem. Nagyjából 2 évvel ezután egy konferenciára készülve állítottak a feladat elé: készítsek egy power-point prezentációt- magyarul : készítsem el a diáimat, amiket majd aztán elő is fogok adni. Soha hasonlót nem csináltam, fogalmam nem volt, hogyan fogjak hozzá. A barátnőm a klinikán dolgozott és neki ez már a kisujjában volt- ő mesélte el nagy vonalakban néhány perc alatt, mit is kell csinálni, mire figyeljek. Amit akkor tanultam, ma is azt használom az előadásokhoz....

Az internetet mindig is igyekeztem "okosan" használni, célirányosan- persze a világháló, a közösségi oldalak szele engem is megcsapott- de szelektálva nem tudott beszippantani, függővé tenni. S úgy gondolom, már nem is fog...

Informatikusként dolgozó férjem, akivel  már 11 éve élek együtt, direkt módon soha nem tanított, talán nem is hagytam magam, mentem a fejem után. Néha azért el-ellestem egy-egy fogást, amivel könnyíthettem a munkámat és természetesen, ha megakadtam, vagy " eltűnt minden" írás közben, azonnal Őt hívtam. Mindig ott volt / van, ha segíteni kellett, mostanában azonban olyan feladatok elé állítom, ami még őt is megakasztja, hiszen nem ezzel dolgozik napi szinten. Sőt, vannak olyan területek, amikben én tudok többet ma már...:)

Néhány évvel ezelőtt az Ő ötlete volt, hogy legyen egy saját weboldalam, amit először egy ingyenes portálon el is indítottam és a mai napig megvan, bár kisebb-nagyobb kihagyások akadnak, a frissítés nem mindig jön össze. A http://petogabi.hu részben szakmai oldal, részben személyes írások, élmények és képek gyűjteménye. A szakmaiságát szeretném a későbbiekben erősíteni.

 Tavaly azonban jött egy "sugallat", hogy csináljunk egy kis üzletet a hugimmal, amit aztán bővítenénk egy weboldallal- webshoppal is. Ebbe azonban nem szerettem volna csak úgy belevágni, a világhálón akadtam rá Vida Ágira (http://www.gazdagmami.hu), aki az online marketing valódi szakembere és beiratkoztam az online tanfolyamára (Gazdagmami 4.0), aminek az anyagát azóta is folyamatosan tanulom -és élvezem!
Az egyik feladat volt a weboldal készítése előtt egy blog elindítása, ami jó iskola a későbbi, bonyolultabb feladatok megoldásához, begyakorlásához. Így lett a http://kezdetek01.blogspot.com, a Gabi blogja, ami már személyesebb hangvételű, érzéseket, gondolatokat vonultat fel a mindennapokból.
És természetesen nekifogtunk A WEBOLDAL megvalósításának, jelenleg is készülőben van a http://petolanyokkuckoja.hu, ami egyben webshop is lesz. Most már erre is kerülnek fel írások, főleg a profilunkba vágóan illetve a Relax-Kuckónkhoz csatlakozóan.

Ami pedig tényleg nem maradhat el, az a Facebook- profil, ami mind az üzletnek, mind nekem megtalálható a közösségi oldalon, valamint vannak már általam létrehozott csoportok, események is. Az "okostelefon" és a tablet használatáról pedig még nem is beszéltünk!


Ennyire volt elég ez a 12 év, ma már szinte mindent az interneten intézek, az eddigi összes nyaralásunk, utazásunk legtöbb mozzanatát itt terveztem, szerveztem meg, de még az üzlethez szükséges hivatalos dolgok jelentős részét is ezen keresztül tudtam elintézni. A hivatásomhoz sem vagyok hűtlen, hiszen a betegeim a telefon mellett ebben a formában is megtalálhatnak, tanácsot kérhetnek tőlem.

Úgy hiszem, nem haszontalan ez a fajta "önmegvalósítás", mert azon kívül, hogy számomra egyfajta saját "pszichoanalízist" is  jelent, a környezetemnek ugyanakkor egyre több információt, amit nyugodtan használhatnak.