"Filléres emlékeim..."

És most jöjjenek azok a gondolatok, amelyek a beszámolóból kimaradtak. Azok az apróságok, amelyek még érdekesebbé, még értékesebbé tették a Barcelonában töltött napokat.
Számomra az egyik meghatározó emlék a konferenciához köthető- gyakorlatilag egy quatari klinikára szóló állásajánlattal a zsebemben jöttem haza. Nem mondom, hogy nem játszottam el a gondolattal, milyen lenne a világ másik végén, egy teljesen más kultúrában, a jelenlegi sokszorosáért tenni a dolgomat- valószínűleg egzisztenciálisan helyreállítva ezáltal családomat. De most még itt vagyok...Itthon is vannak még feladataim.

Itt is tetten érhető a "manana" ( ráérünk, nem kell sietni)- effektus, mint minden mediterrán országban- és ez nem mindig rossz vagy akár bosszantó. Hiszen mit csinálunk mi? Állandóan frusztráltak vagyunk valami miatt és ettől nemhogy boldogabbnak, de sikeresebbnek sem mondhatjuk magunkat. Ráadásul a frusztrációnk még a koszorúereinket is betegebbé teszi.

Ahogy már írtam, rengetegen mozognak, kocognak- minden napszakban. Főleg kint a szabadban, hiszen van óriási tengerpartjuk- amit ki is használnak és hatalmas és csodás, már-már művészi zöldterületeik, parkjaik vannak. Minden este! szembesültünk azzal, hogy a tengerparton lévő szabadtéri edzőpályán egyszerre több korosztálynak volt fociedzése ill. mérkőzése. Kicsit más a hozzáállásuk, nincs szükségük óriási stadionokra az eredmények eléréséhez!

Az időseket felkarolják, a családok feladata gondoskodni róluk. Sokszor lehetett látni idős embert az őt támogató fiatalabb rokonnal sétálni. Jó érzés volt...

Érdekes színfoltja a városnak a rengeteg kölcsönözhető biciklin utazó ember- az volt az érzésünk, hogy folyton mozgásban van a város. A tömegközlekedés is egy teljesen más minőséget képvisel a budapestihez képest...

A vásár a gótikus negyed szívében

Az egyik műsorvezetővel

Nagyon erős az ottani emberekben a nemzeti- a katalán- öntudat, és ennek hangot is adnak. Mi éppen kifogtuk a függetlenséggel kapcsolatos népszavazás előtti hangulatot, atrocitás nem volt, de mindent ennek rendeltek alá. Azon a hétvégén szinte minden téren- főleg a gótikus negyedben- rendezvények voltak ennek szellemében. Hangulatos, a régiót bemutató "vásári piac", amely felvonultatta egész Katalónia konyháját és borait, gyümölcseit- ezeket természetesen meg is lehetett kóstolni. Az ott vásárolt poharakat sikerült hazamenekítenünk a repülőn...:)

Madárlátta szendviccsel

 A régi dolgok szeretete is erősen látszott, hiszen minden az értékek megmentéséről szólt- legyen az kultúra, ételek, szokások vagy épületek. Folyton építettek valamit- még hétvégén is.
Lenne mit tanulnunk tőlük!

A párommal együtt nagyon élveztük a kint töltött napokat. Már tudjuk- kell legalább egy hét, hogy valóban felfedezhessünk egy ekkora várost és mindig van olyan, ami miatt vissza kellene menni még egyszer. Hiszen Gaudiból sem láttunk mindent, pedig az életműve több évre elegendő látnivalót biztosít! De a benyomások, az érzések most már velünk maradnak, a hangulatokat fel tudjuk idézni, a képeket meg tudjuk nézni. És ha nosztalgiázni szeretnénk, csupán elő kell venni  őket- bármikor.

Az "Öreggel"