Tanuljunk nyelveket!

Most egy kicsit kampányolok a nyelvtanulás mellett-  tapasztalataim és személyes okaim is vannak rá. Mert nyelvet tanulni és TUDNI nagyszerű dolog!
Ugyanakkor a nyelvtanítás valahogy elveszi a kedvét sok embernek, a gyerekeknek pedig végképp. Nyűgnek élik meg az egészet, nem értik és érzik a szépségét. A szüleim mondogatták mindig: "ahány nyelv- annyi ember." Mert egy nyelv nem csak szavak és nyelvtani szabályok összessége, hanem egy kultúra, egy gondolkodás, egy történelem is egyben...

Mindig is vonzott a soknyelvűség, még az átkosnak mondott előző rendszerben is a kötelező orosz nyelv tanulása- levelezőpartnereket hozott a Szovjetunió minden területéről. Kezdetlegesen, de megértettük egymást   és örültünk, ha jött levél valahonnan messziről. Kisiskolásként kóstoltam bele a németbe- évekig tartó barátság lett a " következménye" és vonzódásom Németország, Ausztria iránt... Középiskolában jött az angol, könnyűnek tűnt, gyorsan tanulhatónak, így ebből nyelvvizsgáztam egyetemen- nálunk vezették be a diplomához kötelező oklevelet...

Már ekkor is izgatott a pergő olasz temperamentum- ennek okán még az akkor reneszánszát élő eszperantóba is belekóstoltam. Érdekes kísérlet volt és az is maradt. Ám felnőttként valóban sikerült az olasz közelébe jutnom, GYES alatt tanulni kezdtem és gyakorlatilag a mai napig abból élek, amit akkor tanultam. DE miért is írtam le mindezt?
Leginkább azért, mert hiába teltek el az évek, hiába lettek nagyszerűbbnél nagyszerűbb oktatási módszerek, a nyelvtanítás- és emiatt a nyelvtanulás ma Magyarországon valamiért "nem az igazi".
A nagyon magas kötelező általános és középiskolai nyelvóraszám mellett elengedhetetlen, hogy ne járjanak a gyerekek vizsga előtt nyelvtanárhoz, nem elég az iskolában megtanulható anyag a sikeres vizsgához. Nagyszerű tanáraink vannak, kiváló módszerek állnak a rendelkezésünkre! És mégis...  Valami még mindig hiányzik ... Nem vagyok pedagógus és nem is szeretném az észt osztani, de rendkívül nagy pazarlásnak tartom, hogy az iskolai órák kevésnek bizonyulnak.

Nem érzem, hogy a mindennapok nyelvhasználatát  megtanulnák, hiába a szituációs gyakorlatok, a párbeszédek. Csak tananyagot látnak és nem az életet. Az elmúlt években több alkalommal is olyan szerencsés helyzetben voltam, voltunk, hogy néhány napot külföldön tölthettünk- bár a családom minden tagja tanult angolul, gyakorlatilag senki nem használta a tudását- részben mert nem mertek megszólalni: "mi lesz, ha nem helyes, amit mondok", részben mert saját magukban sem bíztak eléggé- így én voltam kénytelen beleadni anyait-apait, hogy megértsenek bennünket. A szépségét számomra még az is emelte, hogy Olaszországban azt a csekélyke olasz tudásomat használtam élvezettel, amit évekkel ezelőtt tanultam. Rendkívül örültem, amikor megértettek és én is megértettem őket... És mennyire más OTT BESZÉLNI! Könnyebb és magától értetődő.

Úgy gondolom, nyelvet TANULNI leginkább a nyelvet használó országban lehet- de akkor nagyon könnyen és gyorsan. Olyan helyen, mint Magyarország, ahol az emberek túlnyomó többsége sosem tanulta és ha tanulta is, sosem használta bármelyik idegen nyelvet- esélytelen jól és szívesen beszélő fiatalokat nevelni. Ott, ahol az értelmiség jelentős hányada szintén nem beszél és ért angolul, németül vagy bárhogy, bármilyen szinten- sajnos. ( Természetesen tisztelet a kivételnek!)
Én kicsit úgy vagyok vele, sosem tudhatom, mikor lesz rá szükségem. Munkám során a legváratlanabb pillanatokban jött jól például az olasz tudásom:egy itt nyaraló lengyel családban az édesanya beszélt olaszul- angolul senki. Vagy Franciaországban (Nizzában) egyetemistaként az általam kísért csoportból egy gyermeket el kellett vinni egy orvoshoz- az orvos csak franciául volt hajlandó megszólalni, ám a nővér tanult németül- így megoldottuk a problémát...